"Isteni ez a puncs, miből készült? Olyan fekete ribizlis íze van?! -Abból a borból, amit mélyen bent a polcon találtam, évek óta hozzá sem nyúltál, gondoltam, erre jó lesz. Valami cuvée, talán francia...-Csak nem a Chateauneuf du Pape cuvée?..." 

Nem, ez nem nálunk hangzott el, barátaink mesélték ezt a kis jelenetet, és hát ez még nekem is fájt! Eszembe jutott róla a fenti film címe, meg persze az a bor, amit provence-i utunk során ittam. Annak volt igazán fekete ribizlire emlékeztető,jellegzetes rajnai íze..

Hát természetesen ez a puncs nem márkás borral készült, de tettem hozzá fekete ribizli-vodkát is, hogy meglegyen a provence-i hangulat! Az alapreceptet hozzá Dr. Oetker oldalán találtam.

Megint túl sok mindent terveztem karácsonyra! Mint eddig mindig! Megint elfelejtettem, hogy mit fogadtam meg tavaly! Mint eddig mindig! És megint nem bírok céltudatosan gondolkodni és kellően szelektálni ebben! Mint eddig mindig!  :DDD (Kedves pasi-olvasóimnak üzenem, ebben nem a női mivoltom gátol, mert én igenis, a való életben tudok összeszedetten gondolkodni! :D)

Na, de most majd jól összeszedem magam! Hát alaposan elmerültem a témában!  Jól kitaláltam, hogy előre elkészítek mindent, amit csak lehet, megkönnyítve ezáltal az utolsó napok hajráját!  Az összeírt vagy 20-féle kaja közül aszerint fogok szelektálni, mit lehet előre elkészíteni, hogy csak kevés főzőcske maradjon az utolsó napra, helyette élvezhessük kicsit a karácsony hangulatát!... 

De lilahagyma-lekvár az biztosan kell! (Ez eddig olyan, mint gombhoz a kabátot, de sebaj!) Ja, és tudom, tettem már fel lilahangya-lekvár (!) receptet, de ez most másként készült, ezért teszem fel, meg hátha valaki kedvet kap a karácsonyi menübe beilleszteni! Egyébként gasztroajándéknak sem utolsó! Nézzük:

Igen-igen, a legjobb dolgok mindig "véletlenül" születnek! :D Gondoljunk csak pl. a fordított süteményre! Nekem eszembe nem jutott volna narancslikőrt önteni a karamellkrémhez... Tényleg nem!

Csak szokás szerint elfelejtettem, hogy ugyanabban az üvegben, amiben a sürített tej volt, abba öntöttem vissza a kész "Crema di mandarinetto"-t, azaz a krémes-tejszínes mandarinlikőrt. Ott lapult a hűtőben. Én meg gondoltam, most nem házitejből készítem a karamellkrémet karácsonyra, hanem sürített tejből... Ennyi  a történet! És mit ne mondjak? Valami fergeteges, sűrű, narancsos-mandarinos illatú aranybarna dulce de leche, azaz karamellkrém a végeredmény! Igazi karácsonyi krém! Jó lesz majd muffinok tetejére locsolgatni, pohárkrémeket megkoronázni, de akár önmagában elkanalazgatni is! :D

Igen, ezt a két- Amalfi-partról származó kis kupicányi- limoncellót, amit most készítettem, mindjárt meg fogjuk inni! :D   De előbb még pótlom az elmaradásomat, nevezetesen a likőr készítésének befejező mozzanatát. 

 "Még nem telt el a két hét? Mikor telik már le? Most már biztos jó lesz! " -ilyen és ehhez hasonló mondatokkal telt el a két hét, amíg várnunk kellett a citromok áztatására, na de azért nehezen bár, de mégis eltelt az idő.

A citromok héja átadta gyönyörűséges nap-sárga színét az alkoholnak! Az eredeti recept szerint, ami az előző bejegyzésemben található (itt), 6 nap áztatást ír, de mivel nem 96%-os alkohollal készítettem, jobbnak láttam azt meghosszabbítani. Cseppet sem ártott neki! 

Tőlem szokatlan módon a recepttel kezdeném és utána összefoglalom a tapasztalataimat, hátha valaki velem együtt kezdőként belevetné magát a házi bonbongyártás rejtelmeibe!

Nem, tényleg nem volt vicces a tegnapi vacsora-készítés! Az egész konyha, a kések, a deszkák és a kezem is úgy nézett ki, mintha valami hatalmas baleset történt volna a konyhámban :D.(Tudom, gumikesztyű!) Pedig előtte már a vásárlásnál megpróbáltak lebeszélni róla... Mindenki ellene szavazott! Én mégis hajthatatlan voltam sült cékla-ügyben. 

Gyerekkorom óta imádom az ecetes céklát és jó múltkor olvastam egy olasz sült cékla receptet itt, és azóta-igazi gourmet-hoz méltón- alig vártam, hogy megkóstolhassam! Kicsit átalakítottam, és irtó jó ízek jöttek össze a végén!

Látom, kezdődik a karácsonyi idegbaj! A bevásárlóközpontok környékén (pedig nem Budapest!) már megy a harc a parkolóhelyekért, sorban állás, tülekedés a pénztárnál, mert nehogy beengedjen a néni, amikor nálam csak egy zacsi narancs van!?

Amúgy elhatároztam, idén nem fogok idegeskedni a karácsony miatt! De már látom, mindenki kész idegbeteg az egész városban! És hát ez kissé ragadós! :D  

Mély levegő, jógalégzés, tea, Lisa Gerrard zene...Ez meg annyira nyugtató, hogy még egy szám és főbelövöm magam!:D  Ok, akkor legyen Scooter, jó hangosan és hozzá valami süti kávéval és brutálisan jó narancskrémmel!!! Na, ez jó! Visszaállt minden a régi kerékvágásba!!! :DDD Éljen a Karácsony!!!  (Lányom kijött a szobából, hogy halkítsam le a zenét! :DDD ) 

Hát ez egy méretes példány lett valóban, már ha Túró Rudinak nevezzük! Először túrós panna cottát terveztem mára, mintegy főpróbaként a karácsonyi menüsorba, aztán meggondoltam magam! :D 

Mondjuk, régebbi szomszédasszonyom, aki eredeti szakmáját tekintve szakács és életmód-analizátor is volt egyben (folyton megkritizált mindenkit), ő mondta, hogy egy új ételt úgy kell elnevezni, hogy képviseljen téged! Ezt már akkor sem értettem, de sosem akartam semmire rákérdezni, mert egy kérdés nála még plusz egy órát  és még 2 kávét meg rengeteg cigit is jelentett... :D

Amúgy pedig engem akkoriban -magamat leszámítva- semmi sem képviselhetett, mert nemhogy receptem nem volt, de a kávéfőzőn és a telefonon (pizzarendelés) kívül más konyhai eszközzel nem is igen kerültem közelebbi kapcsolatba. :D

Na, de ma már nem így van! :D Jöjjön is a recept:

Nem keverem a szezont a fazonnal, vagyis nem a zellerkrémleves színére akartam utalni a vörös és fehér címmel, hanem az alábbi kép ihlette:

Ő Zsömi, a perzsacicus. Már tavaly is kipróbálta a havon járást, de idén sem járt nagyobb sikerrel, megmaradt a bátortalan hozzáállása az ismeretlen fehér hideg valamihez. "Most inkább szeretnék visszamenni a melegbe! "- mondta a nézésével...  Ő ezt kapta a Mikulástól. Dupla örömöt! :D Örült, amikor kijöhetett és még jobban, amikor meg be! :DDD  

Mi pedig ennek örömére zellerkrémlevest ettünk! :D Mondjuk, gyerekkoromban meg nem ettem volna, de most nagyon kedvelem. Nem kell fintorogni, ez tényleg finom lett, érdemes kipróbálni:

"Neeee, neeee, csak a gombokat ne! Azok gumicukorból vannak" Akár ez is lehetne az életre kelt Mézi első mondata... Az úgy kezdődött, hogy tavaly nagylányom barátnője ilyen kis mézeskalács-figurákat ajándékozott, és hát annyira jól sikerültek, hogy akkor is és idén is újra alkottuk őket! Köszönjük, Mártika, jó ötlet volt!!!! :DDD

Közvetlenül utána ragad az egész konyha,de akkor is bíztatok mindenkit a gyártására, mert ez biztosan meghozza a kellő karácsonyi hangulatot. Emlékszem, amikor először készültek, még napok múlva is folyamatos mézeskalács-illat terjengett az egész házban... Ezt a verziót egyébként valami fűszerkeverék hátsó oldalán találtam és azóta is így készítem, annyira finom lett:

Hurrá! Megvan, végre rátaláltam, ez valami szenzációs! Hedonisták, ínyencek, vállalkozó kedvűek figyelem! A sütőtök-zsálya páros valami fenomenális  ízorgia! Lehet,hogy első hallásra sokaknak sokkoló, de kérem, ezt mindenképpen ki kell próbálni! 

Dolce Vitánál láttam először, hogy ő a sütőtökös gnocchit zsályás vajjal tálalta, én pedig egyenesen belekevertem a tésztába, meg kicsit le is egyszerűsítettem. Így az egész étel-leszámítva a tök-sütést- maximum fél óra alatt tálalható is!

Ínyencek rajongani fognak érte! Szerintem kiváló gyors vacsora,de akár köretként is el lehet készíteni. Mi csak önálló fogásként ettük pár csepp olíva-olajjal, de jól passzolna hozzá a tejföl, és mindenféle ínyenc sajt a kéksajttól a parmezánig, sőt fetasajt-kockákkal is el tudnám képzelni...

Még mindig havazik. Egyre nagyobb pelyhekben hull a hó és egyre jobban megmarad az utakon. Kiskorom óta olyan nagy hóesésre vágyom, hogy ne tudjak kijönni a házból sem :D. Borítson be mindent a pihe-puha hótakaró! Tudom, megint sokan azt gondolják, ez mekkora őrültség, de szerintem nem baj, ha az ember szíve mélyén kicsit megmarad rosszalkodó kisgyereknek :D. Ja, és persze őrült romantikus is a hóesésben sétálni..:D

És ha már romantika, akkor éljen a "romantika fővárosa", Párizs, ahol a nők is boroznak, csokoládét majszolnak, croissant-t esznek reggelire és mégis tökéletes az alakjuk! :DDD

Ennek örömére mi fuzionáltuk a kettőt, azaz csokikrémmel töltött croissant-t ettünk reggelire. (Lehet, ha bort is ihattunk volna hozzá, valóban Párizsban éreztem volna magam.) A recept egyébként Limarától származik, már többször megcsináltam. A fenti képen pl. a sajtos verzió látható, de készült már lekvárral is, de megtölthető akár virslivel is, tetejére pedig sajt reszelhető hozzá...

Na, most aki karácsonyig már nem szeretne plusz kilókra szert tenni, az ne olvasson tovább, csakis kizárólag abban az esetben, ha kellő vasakarattal rendelkezik! :D Bár ahogy a címben is említettem, ezt az édességet is el lehet készíteni úgy, hogy a lehető legkevesebb kalóriát és káros anyagot tartalmazza!  

Akinek tejtermék-intoleranciája van, az készítse zabtejszínnel vagy sűrű kókuszkrémmel, aki a kakaót szeretné kerülni, az helyettesítse karobporral, sőt a mogyoró helyett is használhatunk mandulát. Igaz, ez esetben csak nutellához hasonló krémet kapunk, ugyanis az eredeti biztosan csokival és darált mogyoróval készül. (Bár mivel ebben erősen érződik a mogyoró, nem tudom, a gyáriba mennyi kerülhet bele..., lehet, csak "nyomokban" tartalmazza! :D) A receptet Trinitynél láttam, ő pedig a tavaly márciusi TV Paprika magazinban lelt rá. Köszönet érte!

"Nem értem, ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?"-jutott eszembe készítésekor eme díszes mondat. Ha jól emlékszem, Marie Antoinette becses szájából hangzott el, amikor az éhező franciákkal találkozott. Ennyit a történelmi visszatekintésről, jobban ne menjünk bele! (A reál-tárgyakat mindig jobban bírtam :D)

Szóval a fenti bevezetővel csak azt akartam érzékeltetni, hogy éppen elfogyott a kenyerünk és kenyér helyett kalácsot sütöttem, mert mindenki erre szavazott! A "jóvilág"! :D  És hát rájöttem, hogy karácsonykor is fogok sütni, mert  kenyérsütő-géppel ez sem túl bonyolult! El tudom képzelni az előétel mellé is pl. libamájjal...  Na, de karácsony még odébb van, maradjunk a Földön, most egyelőre házi lekvárral is szenzációs reggeli gyanánt! Aki eddig nem reggelizett, az most a kalács miatt mégis... Már megérte! :D

A recept nagymamámtól származik, akinek ugye még nem volt kenyérsütője. Ha lehetett is volna, akkor sem használta volna, mert pl. a kézi mixer is mindig ott lustálkodott a kamra-polcán, ő pedig kézzel verte inkább a habot...A mama egyébként tejjel készítette, én pedig tejszínnel és tejföllel (ez volt itthon), de nem lett rossz! Sőt!

Na, ezt is megcsináltam, pedig sosem gondoltam volna, hogy nekem is sikerülhet!!! Igaz, nem lett igazán szabályos téglatest-alakú, mint az igazi párja, de ha becsomagolom szaloncukor-papírba, akkor ez a tény már nem ront a minőségén, nem beszélve az élvezeti értékéről, ami mérföldekkel jobb, mint bolti társaié.. :D  Az eredeti receptet Ízbolygónál fedeztem fel, s bár ő málnavelővel készítette fagyasztott málnából, nálam pedig saját készítésű málnaszörp volt a kiinduló hozzávaló... hát így is tökéletes lett! Köszönöm, Ízbolygó! És jöjjön a recept:

Azt hiszem,  említettem már, hogy tavaly leánykám "cserdiák-mozgalom" keretében Szicíliában járt, nevezetesen Palermóban egy nagyon kedves dél-olasz családnál. Érdekes volt, hogy ott még azt az ételt is megette udvariasságból, amit itthon sosem... Ezért aztán kértem, hogy kérje el azokat a recepteket, amiket ott főztek neki, és bónuszként pedig a limoncello receptjét is. Ők pedig, isten tartsa meg az olasz kedvességüket, nemcsak a receptet, hanem limoncellót is küldtek ajándékba! Mondtam már, hogy imádom az olaszokat? :D

Erősnek nem nevezhető olasz tudásunkkal lefordítottuk, aztán a saját lehetőségekhez mérten kicsit átalakítottuk. Mellékelem az eredeti receptet is, hátha valaki aszerint szeretné megcsinálni:

Azt még nem tudtuk kideríteni, ők miért lemoncello-ként nevezik, de ha valaki tudja, megköszönném, ha megírná nekem!

Hát erre a desszertre igazán sokáig vártam...Ugyanis, már régóta nagy vágyam volt, hogy szuflé-formák boldog tulajdonosa legyek! :D Aztán mégis eljött a nap! Már a reggel is napfényesebb volt, mint máskor. Éreztem, ma valami jó történik velem :D Kinyitottam a laptopomat és "felmentem" a netre, és ott volt, rögtön megláttam! Egyik kedves blogger-társam bejegyzése nyomán képes voltam azonnal kocsiba ülni és felkeresni a legközelebbi "gazdaságos" áruházat. És néhány percig valóban boldog voltam, birtoklási vágyam ismét kielégíttetett. :D 

Hazahoztam, aztán elpakoltam a többi bögre, csésze és egyebek mellé, és lassan elfeledkeztem róla :(  Egészen a mai napig. Picit átpakoltam a konyhaszekrényt és rögtön eszembe jutott, ma végre felavatom! Balatonfüreden az akkor még Bazsalikom(pont passzol) étteremben ettem először ilyen párosításban ezt a desszertet és még emlékszem a receptre, hát megpróbáltam. Íme:

Bazsalikomos csokoládé-szuflé:

(Aki nem szeret új ízekkel kísérletezgetni, készítheti bazsalikom nélkül is, vagy akár más ízesítéssel, pl. mentával vagy citromfűvel! Ha édesebben szeretjük, kevés cukrot is adhatunk hozzá.)

Érdekes figyelni az embereket, mennyire másként viszonyulnak a hóeséshez. Van, aki szinte ujjong örömében (általában a gyerekek) és van, aki mérgelődik, hogy már megint miért kellett? Nem elég, hogy nem lehet közlekedni, meg még el is olvad, tiszta latyak lesz tőle minden. Bevallom, én imádom a hóesést! Gyönyörűek azok az apró jégcsillagok, ahogy a lámpafénynél táncot lejtenek. Kedvem lenne egy jót sétálni a hideg ellenére is, hisz' annyira romantikus tud lenni.. Meg kellene látni a jót, tudni kellene örülni az élet apró dolgainak...

És mennyire jólesik egy hóesésben tett séta után egy forró, tartalmas krémleves. Nevezetesen a fokhagymakrémleves. A receptet egyébként Andi barátnőmtől kaptam és már elsőre akkora sikere volt, hogy azóta is így készítem, semmit sem változtattam rajta.

Napok óta csak a nyaggatás megy itthon.:D Olyan érzésem van, mintha  ismét óvodások lennének a lányok.. :D Pedig van pár barátnőm, aki mindig irigykedik:"De jó neked, hogy korán szültél.. Már nincs annyi gondod..." Hát ez nincs így, közlöm mindenkivel! ...

Amióta megmutattam nagylánykámnak, hogy lehetne túró gurut gyártani, azóta ezzel nyaggat, és mint jó és "következetes" szülő, megígértem, a hétvégén mindenképpen sort kerítünk erre. (Amúgy már saját maga is képes lenne megcsinálni!!) Érdekes, amit én ígérek, azt sosem felejtik el, de amit ők... Nem baj, legalább én kevesebbet eszem belőle! A recept egyébként Flatcat-től és Trinity-től származik. Én a magam módján izesítettem és már kész karamellkrémmel készítettem. 

Nem, valóban nem vagyok már mai csirke.:D (sajnos, nem vicc!). Ma ismét megállapítottam. Ez a recept ugyanis a gyermekkorom egyik kedvence és hát hmm., hogy is mondjam, több mint 20 éves! Bornak már jó lennék :DDD. (nem röhögni!!) Ambivalens érzésekkel vagyok tele a régi dolgokkal kapcsolatban, egyrészt nem szeretek nosztalgiázni, mert nem igazán vagyok egy érzelgős típus, másrészt pedig mégis vannak olyan ízek, amiket jó újra megalkotni, netán átszabni a mai ízlésemnek megfelelően. Bár ezen a recepten szinte semmit sem változtattam, csak a majonézt készítettem házilag és nem tubusosat használtam, mint régen.

Emlékszem, ezt a salátát anyukám egyik kollégájától kaptuk, mert elsőre megszerettem. (Nem őt, hanem az ételt! :D )  Nehezen mondta el a mennyiségeket, mert ő is az a "fejből főző" típus volt, akinek nagy érzéke volt az ízek összerakásához.  Azért mégiscsak sikerült:

Első tányér: 2 spagettiskanál tészta kimer, 3 húsgombóc ráültet, 4 kanál paradicsomszósz meglocsol, parmezán tetejére ráreszel.. 1-2-3-csííz ... Füttyszó (csúnya szó kifütyül)..beleolvadt a sajt...Füttyszó, csapkodás... Újratervezés! :D Kemény szicíliai hangulat :DDD !!

Második tányér: 2 spagettiskanál tészta kimer, 3 gombóc csücsül ...undsoweiter, undsoweiter...1-2-3-csííz és fotó katt!  Fellélegzés, nagy sóhaj, na végre, kép megnéz... Füttyszó... paradicsomszószos lett a tányér széle...Újratervezés!...

Harmadik tányér:2 spagettiskanál... Ebből elég!!!

Végső konklúzió (ebéd után, nyugodtan): meg kéne tanulni végre normálisan fotózni!!!

Ennyi mérgelődés után érdekel még valakit, hogy az íze az tényleg nagyon jó volt?!! A receptet  egyébként 2 nappal ezelőtt a TV-paprikán (kötelező! :D) láttam a Catherine olasz konyhája c. műsorban. Vitatkoznék azzal, hogy ez nem polpetti, mert a szó húsgolyókat jelent, úgy tudom, de ez most mellékes. Megfőztem és finom, érdemes kipróbálni!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a hidegebb idő beálltával egyre több nehezebb és tartalmasabb étel is kerül az asztalra. Azután ez a folyamat mégis úgy folytatódik, hogy ismét kezdjük jobban kívánni a gyümölcsöket, meg a könnyebb salátákat. A szervezet egyfajta egyensúlyra törekszik ebben is.

Érdekes az is- néhány barátnőm kisebb gyerekeit megfigyelve-, hogy a picik szeretik azokat az ételeket is, amiket nekem időbe tellett megszeretni, lévén, hogy felnőttkoromban kóstolhattam először. Ilyen pl. az olajbogyó, a szardella, a kapribogyó és még a parmezán is! Ezenkívűl elsőre megkedvelték a zöldfűszerekkel készült ételeket is.

Na, szóval ez csak egy kis érdekesség, a lényeg, hogy mindig figyeljük a szervezet jelzéseit, ne akarjuk pl. gyógyszerekkel elnyomni őket, valamint törekedjünk az egyensúlyra és ha lehet, és persze megtehetjük, az egészségesebb hozzávalókat válasszuk! (a recepteknél én is mindig odaírom, hogy pl. fehér cukor helyett válasszuk inkább a nádcukrot,mézet...stb)

Ez a mostani egy egészségesebb desszertnek készült, aztán nagylánykám megbolondította egy kevés házilag készült mascarponéval. (De azt gondolom, ez ettől még nem lett egészségtelenebb, csak hizlalóbb!)

Ősrégi szerelem ez nálunk! Bizony, már legalább ezer éve tart! Már nem is tudom pontosan az idejét,hogy mikor kezdődött! Csak azt tudom, hogy valamikor az első olasz nyaralásaink egyikén találkoztunk először. Micsoda találkozás volt! :D És hát igen, (szemlesütés és pislogás) valóban elmondhatom, szerelem született első látásra! Azaz inkább kóstolásra! :D

Dobj fel!(ezt jelenti az olasz név). És valóban feldobott ez a kávé-kakaó együttes! Olyannyira nagy kedvenc lett nálam, hogy gyakorlatilag ez volt az első desszert, amit mindig készítettem. Ez készült karácsonyra, szülinapra, névnapra... Citromosan, narancsosan, epresen, sok alkohollal :D, jénai-tálban, pudingos tálkában, martinis pohárban... De golyó formában még soha! Ezért is tetszett meg Kicsi Vú oldalán ez a formátum, hogy rögtön nekiálltam! Az a legjobb, hogy az amúgy sem túl sokáig tartó elkészítési időt még jobban leredukálhatjuk, ugyanakkor az eredeti ízhatásából cseppet sem veszítünk!  

"Tudod-e mi az igazi jó hagymaleves titka?"- kérdezte tőlem nemrégiben egyik rokonom, majd folytatta is, mert nem gondolta, hogy tudnám a választ: " Hát az, hogy nem kell variálni, csak a hagyma és a húsleves meg pici liszt. Ez volt a lényeg, minél kevesebb pénzből valami jót kihozni! " Ezután még hosszasan ecsetelte a pénztelenséget, szidta a mai fiatalokat, meg a rendszert, közben fel-felhajtott pár kupica pálinkát,s talán fel sem tűnt neki, mi már távoztunk is. Bár én már akkor elhatároztam, hogy hagymalevest, azt biztos nem fogok főzni! Igaz, akkoriban még mást sem nagyon főztem... Aztán megfordult a világ! Ma főztem hagymalevest is, és igen, lehet variálni is, ami nem pénz kérdése! :D Ha tudtam volna,hogy milyen finom és mennyire egyszerű "összedobni", biztos, már rég felkerült volna a kedvencek listájára nálam! 

Tényleg nem egy nagy ügy az elkészítése, de leírom, hátha valaki épp most kap kedvet hozzá! :D