Életemben először tavaly sütöttem fánkot. Egészen addig azt gondoltam, ezt csak a nagymamám tudja megcsinálni, nekem biztosan nem fog sikerülni, így frankón le is beszéltem ezzel magamat. Aztán annyi inzultálást kaptam ezzel kapcsolatban, hogy kénytelen voltam nekiállni! És igen, nagyon jól sikerült!

Ennek kapcsán idén- lévén most van az ideje- ismét nekiálltam, de most már cifráztam is! Nem mellékesen meg pont kapóra jött Tücsökbogár 40. VKF. kiírása, így emiatt is muszáj volt elkészítenem! :DD

A túrófánk ötlete Stahl Judit könyvéből származik, én pedig megbolondítottam kevés reszelt narancshéjjal és pár csepp narancslével. Így adott volt, hogy mellé orange-curd, azaz fenséges narancskrém dukál! És valóban jó párost alkottak:

 Nem értem miért van, hogy amióta gasztroblogot írok, azóta mindenki azt hiszi, hogy akkor én most már mindent meg tudok sütni és persze főzni is?! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez egyébként így van!! :DDD De ha mégsem, hát legalább bátran nekifutok mindennek. 

Ez a lúdlábtorta is ennek a nekifutásnak egy tipikus esete,ugyanis még sosem készítettem, de tudtam, képes vagyok megalkotni. Most itt volt a sor, hogy be is bizonyíthattam. Osztatlan sikert aratott a kész mű, bár a külalak hagyott némi kívánnivalót maga után, de ez már senkit nem érdekelt...

Plusz bónusz még, hogy az eredeti recepthez képest kakaó mellett jó minőségű étcsokoládéval dolgoztam, hogy igazán lúdlábtorta ízű legyen! Némi rum is került a krémbe, és elmondhatom, valóban kiválóra sikerült. A dicséret fele Duendét illeti, hisz' tőle származik az alaprecept, amelyet ezúton köszönök neki! 

Ómájgád, ez a pogi valóban mennyei lett! Nehezen bár, de azért tűrtem, hogy istennővé kiáltsanak ki miatta (joggal! :DDD ), mert ami jó az jó!  Igen, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez most tényleg nagyon-nagyon jól sikerült. Kívül szinte piros lett, ropogós, belül pedig omlós, puha, szóval olyan, amilyennek egy igazi békebeli nagymama-féle pogácsát képzel el az ember! 

Nem beszélve arról, hogy a tipikus konyhai problémára, azaz a "mit is kezdjünk a maradék krumplipürével" esetére is jó megoldást jelentett az elkészítése. A recept sem újdonság, mert már tettem fel a blogra 2 pogácsát, a tejfölöset és a rozmaringos-túrósat, csak a tejföl-vaj-liszt hármas mennyiségét kellet módosítani.

Azért úgy gondoltam, felteszem, legyen itt is meg a recept.

Tudom, nem a legjobb időpont eperpálinka készítésére a december, de mit tegyek, ha most találtam rá a kamrapolcon...Számomra is hihetetlen! :D Még nyár elején készült eme csábos itóka, és igen,kellett ez a fél év arra, hogy jól összeérjen.

Ha nem sikerül ennyire jól eldugni, nem érte volna meg a nyár végét sem, úgy végezte volna, mint a karácsonyra szánt diólikőr, ami még szeptemberben elfogyott... De életemben először sikerült magam elől is elrejteni..:D  

Lehet, az a fura nevű német dugta el, Alzheimer, vagy hogy is hívják?! :DDD

Mint írtam, ez egy gyors vacsi, ami még emellett azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, hogy baromi jól is néz ki. Érdekes, általában minden gyerek szereti, pedig én kiskoromban ódzkodtam a paradicsomos ételektől. A paradicsomos szardíniát például meg nem bírtam enni, a paradicsomlevessel pedig fenyegetni is lehetett.. Na, jó, ha betűtésztával adták az oviban, akkor azt kiettem belőle. :D

Általában paradicsomos spagettiként szoktuk enni, de most csak ez a tricolor fusili volt itthon, tésztát gyúrni pedig egyeseknek nem volt kedve..Sebaj, szerintem ezzel még jobb!

A paradicsommártás egyébként szintén az egyszerű, de nagyszerű kategória, mert le szoktunk belőle gyártani ipari mennyiségeket és a fagyasztóban szépen elvan. Vár a sorára, ami gyakran megtörténik. Ugyanis fel lehet használni bármilyen paradicsomos szószként húsok, zöldségek mellé, pizzára lehet kenni, sőt zakuszkába is tehető.

A legjobb nyáron összedobni, mert akkor a paradicsomnak igazi napérlelte paradicsom-íze van, nem ez a mostanság kapható kényszerérett ízetlenség...Most sajnos muszáj kevés cukorral turbózni az ízén, pedig nem vagyok híve az édesítésnek. Amíg a tészta megfő, el is készíthető:

Egyik este úgy alakult, hogy a "Mi legyen ma vacsira?" kérdésre azonnal volt reagálás és vállalkozó szellemek is akadtak nálunk! :D "Legyen olasz saláta és majd mi összedobjuk!"-jött a válasz! Jó ötlet! Legyen!   Mert a  saláta pont megfelelő étel a dőzsölő decemberi napok után. Igaz, nem a legkönnyedebb változatban készült, de így is több vitamint vittünk a szervezetünkbe, mint egy csokitortával. :D És ez mostanság már fél siker!

Bár ennek azért van egy előélete, mégpedig az, hogy ez nem egy akármilyen, hanem díjnyertes saláta. Még anno. egy jó kis általános iskolai kezdeményezésre, egy saláta-készítő versenyre készült, ahol a lányok aranyérmet kaptak rá. S mivel emiatt meg is szerették, nálunk gyakori vendég lett esténként.

A receptet saját maguk találták, de sajnos, nem emlékeztek rá, hogy hol. Így nem szentírás sem a hozzávalók, sem a mennyiségek, mert ez jó pár éven keresztül biztosan módosult is. Módosult még az is, hogy az elkészítése ma már nem jár kisebb konyhai átalakításokkal, sem balesetekkel, és általában annyi edény meg is marad egészben a végére, mint amennyit az elején befogtak... Szóval minden úgy jó, ahogy van! :DDD

A tegnapi napsütés után ma kissé ködös reggellel köszönt ránk a január. Ezért most egy gyümölcsös sütit hoztam, ami más okból is hasznos lehet. Gondolom, sokan vagyunk vele úgy, hogy próbáljuk hasznosítani az ünnepek után megmaradt alapanyagokat, mert ételt kidobni, ugye nem jó!! (Nagymamám is mindig ezt mondta, így természetesen a recept is tőle származik.) Hát nekem rengeteg tojásfehérje halmozódott fel a hűtőben, ezért ennek egyik felhasználására készült ez a gyümölcskenyér.

Mellesleg, ha valaki nem tudná, a tojásfehérje le is fagyasztható és bármikor előkapható akár Eszterházi tortához, akár macaronhoz, vagy madártejnél dupla habhoz... Be is zacskózhatóak pl. párosával, ahogy Nigella elegánsan megmutatta ezt nekünk. (Bár a poharak alján megmaradt bort összeönteni és azt is fagyasztani...ezt inkább meghagynám neki!)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a gyümölcskenyér még decemberben készült, de annyira jól bírja, hogy minimum 2 hét múlva is olyan, mintha tegnap készült volna. Friss és gyümölcsös! Ha valaki úgy jobban kedveli, bevonhatja a végén csokival, vagy cukormázzal, nálam ez most elmaradt.

Az "oszd meg és uralkodj" elve szerint hagytam a zuramat kiteljesedni a konyhában. Amúgy is el kell ismerni, hogy igazán jó húsételt általában inkább a férfiak tudnak készíteni! (Bocsánat a nem szabályt erősítő kivételtől!)

Részemről ez nem okozott akkora problémát, mivel már régóta mérsékelt lelkesedéssel viseltetek a húsok irányában. Csak a család fenyegetett meg, ha felteszem, írjam ám meg, hogy nem én kreáltam a képen látható gyönyörűséget! Hát megírtam :D. 

Egyébiránt a kiskukta szerepét azért megkaptam, kellet zöldfűszereket aprítani, prosciuttót elővenni, keze alá adogatni...stb. A mosogatásban viszont buzgón segített. (A mosogatógép is!) A recept egyébként a Dr. Oetker Szakácskönyvtár c. könyvből származik-kissé átalakítva.

Itt állunk az új év elején és nem tudjuk, merre tovább. Szép kilátások! :D...Csak egy ami biztos,hogy picit vissza kellene venni a kalóriákból, mert már érezhetően hosszabbodnak a nappalok, aminek pedig egyértelmű folyománya, hogy megint jön a tavasz, majd pedig a nyár, amikor ugye kevesebb ruciban kéne majd megjelenni...:D 

De hogy ne egyszerre álljunk át a "csak zöldeket együnk" mozgalomra, viszont nehéz se legyen, no meg hús se legyen, íze pedig mégis legyen, ezért most egy jó kis indiai ételt találtam, amit bárki rutin nélkül is összedobhat fél óra alatt. (Pácolás nélkül,persze!) Az eredeti csirkés recept Gourmandulánál található.

Én most házisajttal, vegetariánus változatban készítettem, mert így is rengeteg íz érződik benne, lévén ázsiai. Nekünk bejött! Aki akarja, csirkével, vagy házisajt híján semleges tofuval is elkészítheti.

 Ahogy az újév első perceiben már megmondták, a "Ne fogadkozzunk, dolgozzunk" szellemében cselekszem, így rögtön egy jó kis desszerttel nyitom a 2011-es évet! Jobban ezt most nem fejteném ki, ugyanis nem törekszem sem politikusi, sem pedig politológusi babérokra! (hallottam ám a sóhajt! :D)  Amúgy meg már meg is írtam, hogy elvből nem fogadok meg semmit újévkor, így hát maradhatok eme nyugalmasabb vizeken, azaz egy jó kis uncsi január-eleji napra való édességet ajánlanék kedves olvasóim figyelmébe.

Nálunk ennek a kezdetektől nagy sikere van, mert mindkét leánykám nagyon szereti, mégis mindig egyenlő arányban fogyasztják. Nincs vita azon, kié az utolsó desszertes pohárnyi madártej, mert egyikük a habot, másikuk pedig a vanília-mártást imádja! :D  Na, ez ám a mázli, kérem szépen! :D  

A recept egyébként anyukámtól származik,s bár mi az alap-madártejet kedveljük, de ő hozzátette, feltétlenül írjam meg, lehet ám készíteni karamell-vagy egyéb mártással is, csokival, likőrrel vagy eperrel dúsítva, avagy a hab tetejére csurgatva bármilyen finomsággal! Szóval én most az eredeti receptet írom le:

Hurrá, vagy nem is annyira hurrá, nemsokára mindjárt jövőre lesz... !!!:D Azonban mielőtt átlépnénk az új évbe és elpukkantanánk az ilyenkor megszokott pezsgőinket, ezúton is szeretném megköszönni a blogom olvasóinak a támogatását, a hozzászólásokat és egyáltalán a látogatásaikat!! Igaz, évösszefoglalóról én még nem igazán beszélhetek, mert csupán 3 hónapos "blogcsecsemő" vagyok, de most és itt  Minden kedves olvasómnak és blogger-társamnak nagyon-nagyon Boldog Újévet kívánok!!!!

Ha már a jövő és az elmélkedés...:mint ahogy már jó néhány éve mindig, idén sem fogadok meg semmit, mert úgysem tartanám be! Viszont most úgy döntöttem, pár dologban újítok: Eddig mindig lencsével kezdtem az újévet. Minden évben csak rosszabb lett. Ügyeltem, hogy ne egyek halat és szárnyast. Minden évben csak rosszabb lett. Még pár hülye babonát is betartottam, jobb ettől sem lett...

Jelentem, idén szilveszterkor  csirke és hal is lesz, lencsét vagy borsót messze kerülni fogom és még mosni is fogok, meg a szemetet is ki fogom vinni!!! Fellázadtam!!! Ezúton is üzenem az új évnek, hogy baromi jónak kell lennie! Ma főzni sem fogok és végigkoktélozom az év végét! A pohár fenekére és az asztal alá nézek majd!!! :DDD

És most eljött a perc, bemutatom egy régi jó barátomat! Gondolom, sokan ismeritek, de aki nem, annak leírom, ő a B52! 

- 1 rész Kahlua  (kávélikőr)

- 1 rész Baileys

- 1 rész Cointreau 

Kiskanálon kell csorgatni szépen lassan egymás tetejére, hogy aztán az egészet egyben lezuttyantsuk a torkunkon! Jó kis szilveszteri buli-indító! Előtte meg is gyújthatjuk a felső réteg Cointreau-t, lévén 40 fokos, jól ég, de anélkül is szuper! (Kép innét)

Jó bulizást és BUÉK mégegyszer mindenkinek!!!  Jövőre újból ugyanitt! :DDD

Mert én sajtot akartam, igazi saját készítésű házi sajtot! Nem citrommal és ecettel kicsapatottat, hanem olyan igazit, mint amit boltban lehet kapni! És ha egy nő valamit a fejébe vesz.. Na, jó, a kishitlert rám húzni, az azért enyhe túlzás! :DDD (Nagylányom beszólt: "Nem is olyan nagy túlzás") :D 

Így hát rendeltünk tejoltót és sajtkultúrát. Eddig oké. De már egy jó ideje ott figyelt a fagyasztóban, mert mint írtam vásárlási szokásaimról: "a lényeg a vétel"! De hát karácsonyra kellett sajt, így nekiálltunk.

2-fajta sajtkultúrára tettem szert, egyikkel mozzarella-jellegű, lágyabb sajtot, a másikkal pedig trappista-féle, keményebb sajtot lehet készíteni. Közben láttam Trinity blogján, hogy feta sajtot tett el olívaolajban chilivel. Ez volt a kiindulás, hogy majd jó lesz szilveszterre. Ergo, ha valaki nem házi sajtból, hanem fetából, vagy mozzarellából készíti, úgy is jó lehet!

Már a kérdést feltenni is nagy hiba volt! Nagyon-nagy hiba! Végzetes hiba! Már nem visszavonható! Rögtön utána ezt gondoltam... Bár valahol éreztem, hogy nem kellene megkérdezni, miután kiszelektáltam és összeállítottam vagy 7-fajta desszertet, hogy- És te drágám, te nem szeretnél még valamilyen sütit karácsonykor? Már hallottam is képzeletben a választ, hogy-Nem, nekem jó az, amit te kitaláltál...De nem, jött egyből: Oroszkrém-torta nem lehetne?  

De! Persze! Lehetne!! Miért is ne?! Csak a takarítás meg a 7 süti van még hátra.. :D És még sosem készítettem semmilyen bonyolultnak tűnő tortát.. De akkor majd most fogok!..(a saját dugámba dőltem, vagy nem így mondják? :DDD)....

És győzelem! És megtettem,és nem is bonyolult és már soha többet nem fogok cukrászdából rendelni, mert ez olyan,de olyan nagyon finom! Legkisebb és egyetlen unokaöcsém is imádta! Szóval mégsem azok a legrosszabb dolgok, amik elsőre annak tűnnek! :D...

Mármint a karácsonykor kötelező gyomorfájás! :D Mert meg is tettünk érte mindent! Azért is, hogy fájjon -a kötelező háromnapos nagykajálással és a rokonság elviseléséhez szükséges koccintgatásokkal-,majd utána meg azért is, hogy ne! Ehhez felhasználtunk többféle alkoholt, nevezetesen jóféle dögerős házi szilvapálinkát és egyéb ehhez hasonlatos szeszeket! :D  Na, most jó! Akkor lehet kísérlezetni újabb fűszeres dolgokkal.

Tény, hogy pár napig még illendő folytatni a kulináris élvezkedéseket, mert január elejétől úgyis visszaáll minden a régi kerékvágásba, hát használjuk ki a maradék időt, mert a jövő még nem kezdődött el! (hoppá,nem akartam politizálni!)

" Még meg sem néztük, milyen lett a házilag készült olaszos típusúra tervezett szalámi!?" Hát uccu, kezdjük meg! Jó sok színes bors és édeskömény került bele, hogy igazán talján legyen és hát tükrözze a csizmalakók általam dicsőitett ízlését! Van benne szalonna is, hogy ártson is kissé, de a tartósítószerek és ízfokozók messze kerüljenek azért! :DDD  Ennyi most belefér! 

A dícsőség egyébként a zuramat illeti, én csak kinyilvánítottam, hogy mit szeretnék, találtam hozzá receptet is Dolce Vitánál (bár ő azt mondta, tudja!), aztán az egészet ő követte el, én csak a szurkolótábort erősítettem!

Most gyorsan tegye fel a kezét az, aki a karácsonyi több napos konyhai karantén után még mindig szeretne órákat szöszmötölni az ételekkel? :D Igazán elvetemült és őrülten kreatív hobby-szakácsok is pihenni szeretnének inkább picit. Tehát akkor most jöhetnek a "gyorsan valami finomat és egészségeset" receptek, amik leginkább az én kedvenceim! 

Még alig "zárta be az ajtót maga után a karácsony", máris mindenki a szilveszterre készül. Csak a karácsonyfa és pár alatta felejtett csomagolópapír-darabka jelzi a háromnapos ünnep megvoltát.  (Különben meg  nem is biztos, hogy megérem a szilvesztert, mert amilyen lendülettel nagylányom az előbb letette a hófehér ünnepi terítőre a kávémat... hát..majdnem megállt a szívem! Gyorsan írok is még pár szilveszteri receptet! :D ) Jöjjön az első, ami biztosan sikert arat!

Biztosan mindenki jól viselkedett karácsonykor. Biztosan mindenki megevett és főleg megivott (:D) mindent, amit elé tettek karácsonykor. Akkor hát az is biztos, hogy mindenki túl van az ilyenkor kötelező gyomorfájáson is! :D 

Na, akkor, hogy ne azonnal kezdjünk nyuszi-módra csak zöldséget enni, de azért picit vissza is vegyük a benyomandó kalóriákat, egy olyan salátát hoztam, ami több szempontból is praktikus. Egyrészt kiválóan alkalmas a maradékok felhasználására, másrészt azért mégiscsak saláta, és nem utolsó-sorban pedig nagyon-nagyon finom!

Gondolom, a kép alapján már úgyis kitaláltátok, ez a Cesar-saláta. Tudom, hogy én nem az eredeti recept (Stahl-könyvben megtalálható) alapján készítem, hanem mindig úgy variálom, ami éppen van itthon, de erre még senki nem panaszkodott!

A Bio-Ritmus blog minden kedves olvasójának és családjának Boldog Karácsonyt kíván! Nemsokára újabb receptekkel jövök!!

Már most úgy érzem, nem bírok a kajákra nézni, pláne nem a habos-édes sütikre. Komoly erőfeszítésbe telik, amíg  egy receptet elolvasok a kis lila receptes füzetemből. Lassan több szó esik a karácsonyi menüről, mint bármi másról, pedig még karácsonyfánk sincs! 

Ma nagybevásároltunk és hát ennek folyományaként úgy néz ki a kamra, mintha több hetes kijárási tilalom lenne készülődőben. Minimum 20 kg mindenféle liszt,aztán rengeteg tojás meg vaj, na de mekkora vaj! :D  Jó, tudom, enni azért kell, na de ennyit?? :DDD

A nagy rohangálás-kapkodásban következzen most egy számomra megnyugtató, nosztalgia-recept, ami még a nagymamámtól származik. Semmit sem módosítottam rajta, nem adtam hozzá egy kevés kardamomot sem, mert ez úgy jó, ahogy a mamám csinálta! Sütés közben az illata így is mennyei! Ha valami jóra vágyom, ez mindig bejön! Próbáljátok ki!

Kapásból azt mondanám, hogy rengeteg alkohollal! Sőt még annál is többel! :DDD  Bár ha jól meggondolom, nem is a karácsonnyal van a probléma minden évben, hanem sokkal inkább az azt megelőző stresszes időszakkal. Máig sem értem, miért ideges mindenki az ünnep előtt? Amikor tulajdonképpen az advent egy örömteli várakozás, hát miért nem tudunk örülni?? Nektek van valami módszeretek erre?

A mai recept nem egy erős alkoholos italt takar, bár azért a nők nagy része általában rá bír kattanni erre a likőrre. Az eredeti receptet nagybátyám feleségétől kaptam (ezúton is köszönöm, Ilike!) és máig így készítem, mert ezzel a módszerrel egy jó sűrű tojáslikőr készíthető.

Egy régi barátosném kért a múltkoriban tőlem diétás gyümölcstorta-receptet. És bár rám férne nagyon, én mégsem szeretem a light-termékeket, amelyek attól lesznek valóban light-osak, ha éppen csak megmutatjuk nekik a cukrot, de csak annyira, amennyire a tablettás bornak szokták a szőlő-ültetvényt! Azaz cukor nuku! :D 

De kérem, akkor hogy lesz ebből desszert? Hát úgy, hogy rengeteg gyümölcsöt pakolunk bele, ami köztudottan gyümölcscukrot tartalmaz,azaz egészséges és még finom is! (Mármint annak, akinek nincs fruktóz-intoleranciája :D )  

Én kétféle formába tettem: őzgerincbe-aminek az elnevezését még ma sem értem :D-,és desszertes-poharakba. Ez utóbbiba narancs-zselé réteget raktam 2 joghurtos gyümölcs-zselé közé. Tetejére lánykáim kekszet pakoltak és narancslekvárral díszitették, elrontva ezzel a light-vonalat. :D   De mi most maradjunk annál, mert szerintem így is NAGGGYON finom lett:

Halihó, gyömbérmániások! Figyelem! Most egy igazán intenzív gyömbér-ízű étel következik, amit elsősorban a legelvetemültebb gyömbérrajongóknak ajánlanék.  Őrületesen gyömbéres! :D

Legalábbis én nagyon imádom! És mivel a gyömbér olyan növény, amelyet főként a téli időszakban kell fogyasztani a melegítő hatása miatt, gondolom, talán más is kedvet kaphatna hozzá! Nem beszélve arról, hogy ez a gyógynövény mellesleg egy igazi afrodiziákum! Egyes indiai hagyományok szerint testet-lelket tisztító hatású, míg mások szerint javítja a memóriát,valamint tengeri-és gyomorbetegségek ellen is hatásos.

Most már annyit áradoztam róla, hát következzék a recept:

Azt hiszem, most elkövettem egy nagy hibát! :D Megsütöttem az olaszok kedvelt karácsonyi kalácsát az én jó öreg tortaformából kuglófformává avanzsált formámban! Tudom, venni kellett volna hozzá papír-kapszlikat vagy legalább a cserépben sütést alkalmazhattam volna, de nem tettem! Ti tegyétek!! :D

Nekem lekötötte minden energiámat a recept-keresés. Mert hát találtam én olasz oldalakon olyan-de olyan panettone recepteket, amiket 3 nap alatt kell elkészíteni, de ennyit nem akartam ezzel az egy sütivel foglalkozni. (Állítólag megéri, akinek van erre ideje, mert akkor sokkal tovább eláll!) Végül Mamma oldalán ráakadtam a nekem tetsző receptre:

Az úgy volt,hogy baromi hideg lett! És emiatt egyesek nagyon fáztak! Sőt az még úgy is volt, hogy egyeseknek ezért nem is volt kedvük hazafelé beugrani vásárolni. Máshoz sem volt kedvük... Megesik.:D Ilyenkor abból sütünk-főzünk, ami van itthon! Így született ez a muffin. 

A virsli még akciósan csapódott hozzánk, így szokás szerint kétszer annyi volt itthon, mint amit fel tudtunk használni! Tehát olyan recept kellett, amibe ez mehet, s ha már virsli, akkor adta magát a sajt is, mint fontos hozzávaló és persze a jól bevált rozmaring is társult az édes-hármasba! És pont találtam egy kiinduló receptet a No Salty-n, amit szokás szerint leegyszerűsítettem. Lássuk: