A magamfajta befőzőmániásnak semmi sem jó: télen hatalmas fantázia kell, hogy találjunk befőzhető alapanyagot, most nyáron pedig tobzódunk bennük. Így hát azt sem tudom, merre nézzek, mivel folytassam, mert minden kincset meg akarok őrizni télre. 

Emiatt már a ház is igazán eklektikussá vált: itt-ott lógnak a szárított virágok, gyógynövények. Hatalmas befőttes üvegekben, saját almaecetben fürdőznek a kert gyümölcsei, káposztasavanyítóban készül az új almaecet. Már a fürdőszobában is levendula ejtőzik mindenütt..

Nem emlékszem, említettem-e már, hogy a bazsalikomot is imádom?! :D A legjobb caprese elképzelhetetlen friss bazsalikom nélkül, de ettem már bazsalikomfagyit, pestót, hát akkor szörpként miért is ne próbálnánk ki? 

(A "belevaló" gyógynövények egyébként  Lenkétől és Attilától, a vasárnapi Szimpla Piacról származnak!! Érdemes ellátogatni ide, a hely is nagyon hangulatos! )

Visszatérve, a bazsalikom-menta páros pedig kifejezetten frissítő ebben a melegben. A bazsalikom is rengeteg C-vitamint tartalmaz, javítja az emésztést, csillapítja a köhögést és igazi afrodiziákum. A menta ezenkívül hatásos görcsoldó, jó szolgálatot tehet meghűlés esetén. Rengeteg gyógyhatással rendelkező párossal van tehát dolgunk. :D

Igaz, hogy már tettem fel a fenti címmel levendulazselét, de most megalkottam egy üvegbe zárható változatát is, ami annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttem, ezt is közzéteszem :D

Imádok kísérletezni, ehető virágokat felhasználni, elfogadni erdők-mezők kincseit. Ahogy kutakodom e téma után, egyre-másra derülnek ki olyan dolgok, amikről eddig nem is hallottam: Tudtátok például, hogy a pipacs virága is ehető? De nemcsak ehető, hanem kiváló köhögés elleni szer is!

De most maradjunk továbbra is az egyik nagy kedvencemnél, a rózsánál. Rengeteg rózsa terem a kertemben, szeretek gyönyörködni is bennük, de szívesen felhasználom őket szárítva teaként, kandírozva és lekvárként is. Erről itt olvashattatok már.

Egy könnyű és finom desszertet szeretnék bemutatni nektek. A lehető legkönnyedebb alapanyagokkal készítettem, de ha netán nincs otthon bármelyik is, úgy kissé kalóriadúsabb változatban is elkészíthető. Ne hagyjátok ki, mert nagyon finom és különleges!

Persze, lehet jázminvirág helyett rózsaszirmokat is használni, meg más gyümölcsöt is,nos ez már mindenkinek a fantáziájára van bízva..Bár, a jázmin virága zsírcsökkentő, ezáltal karcsúsító hatással is bír. Mondtam én, hogy ez egy könnyű és finom recept :D.

Sokat agyaltam már azon, hogyan lehetne megint lemon curd-öt gyártani, mégpedig hosszabb eltarthatósággal, de tartósítószerek használata nélkül. Persze elkészítettem tojásporral, de az íze még csak köszönőviszonyban sem állt a tojással készült változatéval.

Aztán megláttam Kamrapolc oldalán, ráadásul Jamie receptje alapján, így azonnal kipróbáltam. Azt kell, hogy mondjam, remek lett, nagylánykám szerint ez jobb, mint a tojással készült, de szerintem nem lehet egyértelműen eldönteni. Ez hamarabb elkészül. :D

Tojással készült változatot itt találod.

Szeretitek a csípős cuccokat? Ha igen, akkor ezt imádni fogjátok!! Olyan szuper  extrán csípős zselét sikerült megalkotnom, hogy ember legyen a talpán, aki ezt nagytételben magába tolja.. :D 

Ámde: Sajtokhoz, sült húsokhoz, pástétomok, hidegtálak mellé igazán kiváló. Ez nem az a magában kiskanállal elnyalogatható zselé, hanem az az "ebből is egy picit" ízesítő. A kiinduló receptet Eszternél találtam, kicsit átalakítottam, de természetesen ezer köszönet neki!  

A zselé egyébiránt összedobható száraz, illetve friss chiliből is, ez igazán mindegy, bár utóbbinál a főzési idő kicsit kevesebb. Nekem olyan félig száraz chilim volt itthon, mivel késő ősszel sikerült csak leszednem őket.

"Ez most pont olyan, mintha fogmosás közben csokit ennék.."- jutott eszembe, amikor megkóstoltam az első szeletet. Nem is lehet belőle többet lenyomni, de az az egy, az aztán valami fenomenális ízorgia, legalábbis szerintem. Nagylányom szerint vicces süti, a szó jó értelmében véve természetesen! :D

Melegen ajánlom egyébként fogyókúrázóknak is, mivel utána az erős mentolos íz miatt csökken az éhségérzet. Aki szereti a hasonló nevű csokit, az imádni fogja süti változatban is, bár nálunk volt, akit még a kóstolásra sem lehetett rávenni. :(

Mindegy, nekem nagyon bejött, s mivel gondolom vannak azért kísérletező kedvű, bátrabb olvasóim is, így hát megosztom veletek a receptet. Az alapötlet Flat-Cat blogjáról származik, ezért köszönet neki!! Majd' elfelejtettem, ha borsmenta illóolajat használunk, nézzük meg, alkalmas-e belsőleg használatra!!

Igen-igen, tőlem szokatlan módon (:D) már megint egy lekvár született! De most ez kéremszépen nem egy hagyományos lekvárocska, hanem ez egy isteni kanalazgatnivaló ízorgia! :D   Lehet azért kalácsra, palacsintára kenni, sőt akár lazítva süteménybe tölteléknek is, de önmagában a legfelségesebb mégiscsak!

Nálunk most ez lett a sztár itthon. A legegyszerűbb desszert. Igaz, kissé nehéz, de igyekeztem ismét a lehető legkevesebb cukorral elkészíteni. Inkább a gesztenye és a rum, illetve a jellegzetes bourbon vanília adja a lekvár karakterét. Nem egy cukimuki édes gesztenyepürére hajazó szószt szerettem volna kreálni, és ez -úgy érzem- sikerült is.

Mostanra remélhetőleg már mindenki kiheverte a hirtelen jött lehűlés okozta sokkot. Nekem már most hiányzik a nyár! :D  Sovány vigaszként jöjjön akkor most megint egy "villámlekvár", ami ízében már keményen az őszt idézi. Mi más is lehetne akkor, mintsem a szőlőlekvár, aminek az alapanyagához mostanában mindenki könnyedén hozzájuthat. 

Lehet a szőlőt többféleképpen  is ízesíteni, de lehet akár csak úgy simán megfőzni is. Rendkívül jó ízű lekvár készülhet belőle, s bármilyen ízvilággal együtt párosítva csak még tovább fokozhatjuk az amúgy is markáns gasztro-élményt.

Tovább él a lekvárláz nálam. Lassan elmondhatom, már valóban mindenből készítek lekvárt. :D  A mai áldozat a sárgadinnye lett, ami meglepően jól szerepelt így is. Eddig csak prosciuttóval, olívával és bazsalikommal bírtam elképzelni, valamint pár jó kis koktélban,de már bátran ajánlhatom dzsem, illetve lekvár alapanyagaként is.

Valamiért nálunk nem igazán népszerű még mindig ez a gyümölcs, mert amíg a zöldséges tele van görögdinnyével, addig sárgadinnyét még mindig jóval kevesebbet vásárolunk. Pedig a déli népek nagyon kedvelik, s ha valakik, ők igazán tudják, mi kell a dolce vitához! :D

Reméljük, még tart a nyár, s ha nem is afrikai forróságra, de hosszú meleg őszre azért számíthatunk még. Így érdemes még a Balatonra is ellátogatni, akár egy nagy kirándulás keretében. Ehhez szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani egy tihanyi vendéglőt, ahol úgy érezzük,mintha kicsit vissza is csöppentünk volna az időben...

A név is találó: Régi Idők Udvara Skanzen és Étterem,amely  idén áprilistól Prémium Hungaricum Ház címet viseli. Tulajdonosa Papp Róbert és kedves családja, mindig igazán barátságosan fogadják az ide betérőket.  

Helyileg az Apátságtól nem messze, a fenti parkolóhoz közel, a domboldalon található az étterem, amelynek már az udvarába érkezvén kellemes milliő fogadja a látogatót: Szobrászművész által készített fafaragások, igazi búbos kemence, amelyből van több is, s melynek igazi érdekessége, hogy a tulajdonos saját keze munkája! Kicsit feljebb található még több kemence, ahol látványpékség és egy igazi hungaricumokat árusító shop is üzemel. Érdemes itt is körülnézni!

                                 (Fotó: Lakosi Gabriella)

Na, ez igazán ideillő cím lett, mondván a forró nyári napok csak nem jönnek vissza, hiába várjuk őket!  Pár hete viszont, amikor eme fincsi gyömbérsör készült, még igazi mediterrán klíma volt.

Az amúgy úgy kezdődött, hogy egyik hétvégén láttam a tv-ben "River Cottage"-os Hugh-t, amint éppen a szokásos kísérletező kedvében alkotott, s mivel imádom a gyömbért minden formájában, ezért rögtön neki is álltam.

Tényleg 10 perc az egész, érdemes próbálkozni, mert igazán finom, üdítően fanyar söröcskét tudunk előállítani az alábbi módon:

Végre itt az igazi nyár, 30 fok árnyékban! :D Mi másra is vágyhatnék ebben az időben, mint pár gombóc fagyira ebéd helyett?! Mert ugyan kinek lenne kedve a tűzhely mellett ácsorogni, hogy attól még melegebb legyen a lakás...

Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön most egy igazán különleges fagyi-recept friss levendulából. A család véleménye szerint: "olyan az íze, mint az illata" :D. Levendula-rajongók nem fognak csalódni benne!

Levendulafagylalt: 

Hozzávalók:

- 4 tojás sárgája

- 8-10 dkg cukor

- 2 dl tejszín

- 2 dl tej

- 10-15 szál levendula-virág (lehet több is)

- opcionális: pár kanál feketeszeder- vagy feketeribizli-lé színezék gyanánt

Elkészítés:

A szokásos módon (itt írtam róla) elkészítjük a fagyit, azzal a különbséggel, hogy a tejes masszába beletesszük a levendula-virágokat is, és ezzel együtt főzzük sűrűre. Egészen kihűlésig benne maradhatnak, annál erőteljesebben érződik majd a gyógynövény íze és illata. Ha nem találjuk elég levendula-kéknek a végeredményt, mehet bele pár kanál feketeszeder vagy feketeribizli leve is! Jó hűsölést!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már volt cca. 50 db tojásfehérjém is a fagyasztóban. Amióta anyum is tudja, hogy mindig felhasználom őket, azóta ő is rendületlenül gyűjti nekem..:D Emiatt kénytelen vagyok előre gondolkodni, mi is legyen a sorsa. 

Télen általában gyümölcskenyérben teljesedik ki, nyáron pedig rendszerint pavlova torta készül belőle. Nevével ellentétben (Anna Pavlova ugyanis orosz balett-táncosnő volt) ez nem kimondottan könnyű kis desszertecske, én például egy szeletnél többet nem is bírok enni belőle.

A leghasználhatóbb receptet Tücsökbogárnál találtam, de mivel én egyből dupla adaggal kezdtem, a sütési idő is kicsit több volt. Ha nem sül meg rendesen, az sem baj, akkor olyan íze lesz, mint pl. a madártejen a hab. Ha túlsütjük, akkor pedig kissé a habcsókra hajaz majd.

"Ha szeretek kertészkedni, akkor én már megöregedtem?" :D A minap hallottam a tv-ben az egyik színész szájából eme dicső mondatot. Először jót mosolyogtam (na jó,jót röhögtem :D) rajta, aztán valahogy mégis elgondolkodtatott.. 

Valóban csak pár éve szeretem a kertészkedést és az idén először ki is bújtak mind, amiket elültettem a mini-veteményeskertemben. Igaz, ettől még nem érzem magam öregnek. :D Az viszont igaz, hogy kimondottan jó érzés vegyszerektől és minden mesterséges dologtól mentes zöldségeket "szüretelni", s aztán ezekből főzni. 

Na, szóval ennyit bevezetésként, mert a lényeg az, hogy felbuzdulva a kezdeti sikereken, annyi retket sikerült elvetni, amennyivel már nem tudtam mit kezdeni. És mivel nem dobunk ki semmit, hát meg kellett oldani valahogyan a tartósítását.

Megoldottam. :D  Dolce Vitánál láttam az ötletet, és rögtön nekiálltam:

Citromfagyi,citromfagyi: az egyik gyermekkori kedvenc fagyim. Szerintem ez a második legjobb dolog, ami egy citrommal történhet. (Természetesen az első helyen nálam a limoncello áll...:DDD) Bár, ha jól emlékszem, igazán jó fagyit már csak felnőttként, az olasz tengerparton ettem. Az az igazi krémes jeges csoda, amit csak a csizmalakók képesek készíteni.

A kérdés tehát adott volt, azaz: hogy tudnám én azt itthon megalkotni? Többféle fagyi-receptet is kipróbáltam már, de a legjobbra véletlenül akadtam rá, mégpedig úgy, hogy nekiálltam lemon curd-öt készíteni, aztán félúton meggondoltam magam. Íme,  az olasz fagyirecept angol citromkrémből:

 Zajlik az élet, rohanunk, ha kell, ha nem. Megszoktuk ezt az életformát. Ez van. Ám, ha mégis akadna egy kis időtök, feltétlenül próbáljátok ki az alábbi receptet. Ha nem, előre szólok, inkább neki se álljatok, mert ez egy igazán pepecselős munka. Annak éri meg, aki szereti az ételeket díszíteni, sokat bíbelődik a tálalással.

Egyébként én nem ilyen vagyok, de annyira érdekelt, még mit lehet kihozni a rózsából a lekváron és a teán kívül, hogy hajtott a kíváncsiság! :D  Úgy látom, keleties hatású desszertek nagyszerű díszítése lehet a végeredmény! El tudom képzelni fehér pohárkrémek megkoronázásaként is...

Szerintem ez a lekvár a lekvárok lekvárja, egyenesen a lekvárok csúcsa! Bárki, aki megkóstolja, meghökken tőle, sőt még az anyósod is dob majd egy hátast...:D. Olyan egzotikus, keleties ihletésű ízvilágú, ami majdnem mindenkinek bejön. Egy a titka, meg kell várni, hogy az ízek összeérjenek. 

Tavaly már készült nálam hasonló rózsalekvár, ezért az egész receptet itt megtaláljátok, most beszéljenek helyettem a képek!

Kezdem komolyan hinni, hogy anno a menzai gyümölcslevest csak egyedül én ettem meg... Nekem azzal sem volt semmi bajom, bár az itthon készült gyümölcslevesek azért mérföldekkel finomabbak annál.

Az igazat megvallva az eper az egyetlen olyan gyümölcs, amire gyermekkoromban allergiás voltam. Egyszer annyit sikerült bevágnom belőle, amennyitől már idegesítően sok apró piros pötty borította a testemet. Bár mára ez elmúlt, azért az eper és én mégsem lettünk nagy haverok, viszont mivel a gyerekek imádják, gyakran készül epres étel ebben a szezonban.

A döntést, hogy milyen formában készüljön, nagyban segítette az a tény, hogy az anyukámtól kapott eper már 2 nap után a hűtőben is rohadni kezdett, emiatt, hogy mentsük a még menthetőt, krémleves formájában végezte. Az eper és a menta meglehetősen jó párosnak bizonyult, bár lányom nem rajongott annyira érte, mint én.

Ki ne vágyna ebben a kánikulában egy kis felfrissülésre?! És ha lehet, azért ne tömény fagyi legyen, hanem inkább valami könnyű jeges-gyümölcsös, vagy virágos csoda. Minden előbbi kritériumnak megfelel a következő recept, ami ha van előre elkészített bodzaszörpünk, akkor pillanatok alatt elkészülhet. Ha nincs, még mindig nyílik a bodza, érdemes belőle többet is készíteni.

Nem is húzom az időt, jöjjön is a recept, aminek az alapötletét Illéskrisz blogjában találtam. Ha nem lennék annyira türelmetlen, akkor ha hagytam volna kellő időt a fagyasztóban, bodzasorbet is lehetett volna belőle.

Még mindig dúl bennem a befőzési vágy. Mostanában mindent összeszedek, ami a kertben és a környéken terem. Szerintem a környéken élők már úgyis megkérdőjelezték a beszámíthatóságomat, amikor a fenyőrügyeket szedegettem, aztán amikor az akácvirágot kóstolgattam, majd lecsipegettem az itt csak "tejesfűként" emlegetett sárga virágokat... szóval ezek után ha megdézsmálom a szomszédból átlógó bodzafát, már csak legyintenek egyet..

Nos, hát úgy tűnik, beköszöntött a kánikula, kell is, hogy finom szörpök sorakozzanak a kamrapolcon! A fenyő- és az akácszörp után most végre eljött a bodza-szezon is! Nem is tudok feleleveníteni egyetlen olyan évet sem visszamenőleg, hogy ne határoztam volna el, jövőre biztosan több bodzát fogok gyűjteni. De most sem volt kedvem a szomszédnál távolabb menni érte.:D Talán majd jövőre! :D

Amúgy a bodza, mint gyógynövény sok-sok jó tulajdonsággal bír, többek között lázcsillapító, vízhajtó, hashajtó, vértisztító és köhögéscsillapító is. Rengeteg A, B, C vitamint tartalmaz, valamint vasat, káliumot, kálciumot, magnéziumot és flavonoidokat is.

Az elkészítése egyébként negyed óránál több időt nem is igényel, ezért érdemes nekiállni, sőt semmiféle konyhai tudásra sincs szükség hozzá. Bár én most variáltam is! :D

Nem árt már most felkészülni a nagy melegre (fő az optimizmus!!), így most egy igazán üdítő szörp receptjét osztom meg veletek. Tavaly nyáron is sok limonádé készült nálunk citromfű, menta és néha gyömbér hozzáadásával, de idén úgy döntöttem, jó lenne mindezt majd télen is élvezni, emiatt most szörp készült belőlük.

Az igazság az, hogy csak lányaim nem szeretik a gyömbért, így ha látják, ezt sajna ki kell hagynom belőle! :D Pedig valóban jót tesz kisebb megfázások esetén is, ami mostanság gyakran előfordul nálunk. Annyi könyörület azért van bennem, hogy ez esetben zúzott fokhagymát nem adok hozzá, pedig az lenne az igazi! :DDD

Biztos tudjátok, mennyi mindenre hatásos a citromfű (nyugtató, stresszoldó, kiváló szív- és epebetegségekre...stb), a menta (görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő...), és a gyömbér (gyomorjavító, immunrendszer-erősítő..), így el lehet képzelni a 3 gyógynövény együttes jó hatásait...

Mivel külön-külön is készíthető belőle finom innivaló, így a következő recept értelmezhető csak menta-, citromfű-, vagy gyömbérszörpként is! 

Folytatnám az előző bejegyzésben elkezdett "szedjünk le mindent, ami erdőn-mezőn-kiskertben megterem és főzzük be"- általam indított saját mozgalmamat. Ma egy igazán különleges, számomra nagyon kedves, keleties ízhatású lekvárt hoztam, ami annyira elnyerte a tetszését mindenkinek, hogy alig várom, hogy kinyíljon a fehér kistestvére is, mert majd abból is szeretnék dzsemet készíteni! 

Nos hát ez a futó fehér vagy lilaakác, ami már az illatával elvarázsol. Nálunk annyira elburjánzik minden évben, hogy a körülötte lévő növényekről, bokrokról úgy kell leszedni, annyira ragaszkodik hozzájuk! Na, de ez már nem is baj, innentől kezdve úgy tekintünk rá, hogy nemcsak szép és illatos, hanem hasznos növény is egyben! Isteni a belőle készült lekvár, szörp, esetleg akácvíz. (Akit a többi is érdekel, Napmátkánál találhat recepteket.)

Nos, el kell mondanom, pont az ilyen és ehhez hasonló receptek miatt hoztam létre a blogot. Feléledt a természet, tehát mostantól kezdve remélhetőleg ontani fogom a kerti kincsekből alkotható ételek receptjeit. Mondjuk, amíg meg nem alkottam őket, én sem gondoltam nagy jövőt néhány virágból és hajtásból készülő kreálmánynak, de mégis szinte mindegyik elnyerte a család tetszését is.

Tavaly már feltettem a blogra a rózsalekvár receptjét, hát eddig azt gondolom, az volt a csúcs, de az akácból és a fenyőrügyből készült dzsemek is felejthetetlen élményt nyújtottak! (szerencsére nem azért, mert rosszul lettünk tőle :DDD) 

Jöjjön akkor a 2 az 1-ben recept, amit Napmátka ihletett a maga készítette fenyőszirupjával.