Húsvét, napsütés, madárcsicsergés a teraszon, kellemes lazulás ebéd után... Vajon mivel lehetne fokozni a dolce vitát? Talán egy otthon készült igazi bourbon vaníliával megbolondított fagyival, vagy egy vele készült jegeskávéval.. Jól hangzik, ugye? Csak egy rossz hírem van: ez esetben előre kell gondolkodni, itt a spontaneitás nem működik.:D

Mert ugye előző nap be kell tenni a fagyigép tálját a mélyhűtőbe, sőt nem árt magát a fagyit sem már akkor megfőzni. De sebaj, ha megtervezzük, a jövő hétvégén már élvezhetjük is. És nem utolsósorban, az elkészítése sem igényel túl nagy szakmai tudást, sem pedig túl sok időt. 

Hát nem csoda, ha imádom ezt a receptet.A vaníliafagyi pedig nagy kedvenc nálunk. Kivillannak a szép kis apró fekete vanília-pöttyöcskék a vajszínű fagyiból, illatán is érződik, hogy ez nem valami ócska vaníliás cukorral készült utánzat... Hát tényleg itt a nyár!!!   Érdemes egyszerre nagyobb adagot is készíteni, mert csak most jön a nyár, tutira el fog fogyni! :DDD 

Vaníliafagyi recept:

Hozzávalók:

- 4 tojás sárgája

- 2 dl tejszín

- 3 dl tej

- kb. 8-10 dkg cukor/ világos nádcukor

- 1 rúd vanília

Elkészítés:

A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, majd a tejszínt és a tejet is hozzákeverjük. A vanília-rúdat hosszában kettévágjuk és kikapargatjuk a magokat, majd beletesszük a keverékbe az üres héjjal együtt.

Lassú tűzön folyamatosan keverjük, nehogy a tojás összekapja, majd amikor már puding-sűrűségű lesz, levesszük a tűzről és alaposan kihűtjük. Én 1-2 órára a mélyhűtőbe szoktam tenni, mielőtt a fagyigép gondjaira bíznám. Akinek nincs fagyigépe, az pedig 20 percenként egy villa segítségével keverje át hűtés közben. Ennyi, sokkal jobb, mint a bolti! :D

Köszönet az alapötletért palocprovence-nek!!!

Figyelem, a látszat csal, ez kéremszépen itt nem valami kis "lájtos" édesség, ez egy alattomos kis golyócska, amit nem bírsz befejezni, hiába győzködöd közben ezerrel magadat, hogy abba kellene már hagyni! :DDD  Ez egy abbahagyhatatlan desszertecske, ezt leszögezhetjük, tehát óva intek mindenkit, aki nem rendelkezik kellő önuralommal és mellesleg nem szeretne hasfájós éjszakát vagy netán pár plusz-kilót magának, az ne is álljon neki!

Eredetileg én sem akartam, csak hát annyira vágytunk egy kis édességre, hogy valamit muszáj volt összealkotnom. Külön jó hír, hogy nem kell sütni, még csak sok idő sem kell hozzá, és máris kész az eredetire- kézügyesség híján-külsőleg nem teljesen, ízében viszont nagyon is hasonlatos Raffaelló golyó. 

Másnap még finomabb, mert jobban összeállnak az ízek, de nálunk még aznap elfogyott. Az eredeti receptet Foodafok oldalán találtam, s annyit módosítottam rajta, hogy kókusztejpor és víz keveréke helyett én saját kókusztejjel készítettem, így még összefőzni sem kellett.

Régen még nagymamám gyártotta a legjobb almás és túrós pitét a világon. Neki erre valahogy ráállt a keze. Gyakran is készítette, úgy havonta egyszer biztosan került az asztalra különféle töltelékekkel megbolondítva. Készült nála mákos, diós, de sós változatban krumplis töltelékkel is volt szerencsém kóstolni. Hihetetlen, milyen fenséges ízeket tudott pillanatok alatt elővarázsolni a konyhájában.

Én viszont valamiért eddig azt hittem, hogy a pitekészítés az egy egész délutánra szóló elfoglaltság.. De mivel nem szeretem a hosszadalmas konyhai műveleteket, viszont annál jobban szeretünk jókat enni, ezt is leegyszerűsítettem. Rájöttem, ha tripla adagot készítek az alaptésztából, és nagy részét porciózva berakom a frigóba, akkor amikor csak akarom, pár pillanat alatt már a sütőből finoman szálló illatokra -mint hópelyhek- szállingóznak elő libasorban becses családom tagjai.. :DDD

Nem egy bonyolult a tészta elkészítése sem, a hagyományos pite alaptésztát már az almáspite készítésekor megírtam, ezt ott megtaláljátok, most csak a töltelékről ejtenék pár szót. 

Szóval pár hónapja írtam már arról, hogy házitejből készítek itthon mindenféle tejterméket, többek között túró és tejföl is így készül egy ideje. Rendszerint igyekszem megtervezni, mi is fog készülni belőlük, mert köztudottan a házi tejtermékek nem rendelkeznek hosszú eltarthatósági idővel, így legjobb pár napon belül elfogyasztani azokat. Így született a túrós pite ötlete is.

Meg kell mondanom,totál igaza volt Jamie-nek abban is, bár lehet, nem is ő mondta (?), hogy szerelemben és főzésben mindig légy kreatív! Ha tejfölös pogácsát akarsz, akkor tejfölös pogácsa lesz (itt most kemény dobbantás!) akkor is, ha nincs otthon tejföl! :DDD Na,hát ez a lényeg! Mert hát ki mondta, hogy nem lehet helyettesíteni bármelyik alapanyagot valami mással? 

Nos, hát így indult ez is.. Tejföl helyett tejszínnel készült, bár a recept az eredeti pogi-receptem amúgy. És hogyan lett medvehagymás? Hát kimentem a kertbe és szedtem! :D Még mielőtt sárgulni kezdenétek az irigységtől, bevallom,sajna csak 2 kisebb csomónyi van belőle. Bár ha igaz az, hogy minél jobban szedem, annál több terem, akkor jövőre már 2 bokor medvehagyma boldog tulajdonosa leszek.

Nem is fűzöm tovább a mondandómat, beszéljenek helyette a képek, a receptet itt megtaláljátok. Annyiban más, hogy néhány szál medvehagymát aprítottam bele és a tésztát kenyérsütőgépben kevertettem.

Nos, akkor itt van a sztárnövény, a medvehagyma:

Itt pedig a már kinyújtott és megkent pogácsa:

És végül a végeredmény legfelül! Hát nem gyönyörű?! :DDD

A múltkori muffin után végre hoztam egy egészséges, de ugyanakkor meglepően finom keksz receptjét. A "Nomen est omen" (Bio-Ritmus) miatt most az igazán egészséges zabpehelyből és az ebből darált zabpehelylisztből készítettem. Nálam amúgy a süti elnyerte a "ronda és finom" kategória dobogós díját is...

Mielőtt nekiálltam, úgy gondoltam, majd egyedül megeszem a reggeli kávém mellé, ha nem arat osztatlan sikert eme könnyed fajsúlyú kekszecske, de meglepően hamar elillant, így megosztom veletek!

Nem igényel nagy tudást az elkészítése sem, csak össze kell keverni az alapanyagokat és sütni, tehát még sokat fogok ezzel a recepttel kísérletezni. El tudnám képzelni gyümölcsös változatban, de akár sós, sajtos formában is.. Dulmina volt az ihletadó, ő elkészítette almás és sütőtökös változatban is.. Persze, én még gyömbért is adtam hozzá, ne legyen már ugyanolyan! 

Biztosan van jobb dolog is, mint reggelente a habos kávénkat egy szelet finom sütivel vagy egy jófajta muffinnal elfogyasztani, de néha úgy érzem, nem sok! :DDD Ezért szeretem, ha máskor nem, hát hétvégén legyen meg ez a kis apró örömöcske. 

Amúgy pedig muffint készíteni annyira szemérmetlenül egyszerű,hogy talán a legnagyobb feladatot a csokoládé apró darabokra tördelése jelenti ezen muffin esetében. A többiében a papírkapszlik előkeresése, ill. megtalálása! :D

Leszögezném, talán ez a sütemény az egyetlen, amiből én is tudok egynél többet benyomni, bár egyeseknek nem esik nehezére a 4-5 db sem! Annyira Sacher-torta ízű, hogy csak na! Igazi házi baracklekvárral és jó vastag csokimázzal a tetején jó szolgálatot tehet sürgető édességhiány jelentkeztekor! :D

Na, azért a diétába nem illeszthető bele, nem egy lájtos desszert, tele 2-féle csokival meg lekvárral, de hát ugye nem muszáj belőle halálra zabálni magunkat! :D 

Iszonyatosan rá vagyok kattanva a zöldséges ételekre. Ez bizonyára összefügg azzal a ténnyel, hogy most már végérvényesen és visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. Bár még az igazi, friss primőr zöldségek nem jelentek meg a piacokon, azért jó a tavalyi sárgarépa, krumpli, cukkini, zeller és lilahagyma is.

Némileg segített a döntésemben- hogy igen, mi most akkor sült zöldségeket fogunk ebédelni-,az a tény, hogy barátaink szülinapi bulijára a házigazda is egy kinti kemencében sütögetett csirke és zöldség egyvelegéből készítette a főételt. És bizony, ez annyira jól sikerült, hogy itthon is el akartam készíteni.

Mellesleg az illető igencsak barátságos baráti házaspárnak Bozsokon vendégháza is van, ahol bárkinek, aki ott száll meg, szívesen elkészítik eme fent említett csodaételt!

Nos, akkor most térjünk vissza a saját magam által gyártott hiperegészséges zöldséges ételcsodához, amit annyira egyszerű elkészíteni, hogy ezentúl biztosan  gyakran látott vendég lesz a konyhámban! 

Tegnap valami finom vacsit akartam. Sosem egyszerű kérdés az ilyen, mert egyesek sosem tudnak hasznos ötleteket adni. "Nekem mindegy, csak jó legyen!"..és ehhez hasonló válaszok érkeznek..:D (Hát ezek után gondolom nem csoda, ha sokszor gasztroblogokat olvasok és főzőműsorokat nézek ötletgyűjtés címén.)

Most háromfogásos vacsora elkészítését senki nem igényelte, sokkal inkább valami tartalmasabb "hommade" pizzán vagy pogin gondolkodtam, és ekkor beugrott TücsökBogár múltkori receptje, a kockasajtos kifli. De hogy ne hazudtoljam meg magam (picit azért lusta vagyok), nem kézzel, hanem kenyérsütőben dolgoztattam össze az alaptésztát, így 1 óra alatt szinte kész is lett a finom puha kiflicsoda!

És hát mit ne mondjak, másnap már meg kellett ismételni! :D (Legközelebb dupla adagot készítek és lefagyasztom!) Ja, a honlapomat meg átvariáltam, úgyis látjátok, ha olvastok! :D Az ok pedig, ha már ilyen trutyis idő van és nem tehetem meg, hogy a telet a másik földtekén töltsem (és itt most nem az Antarktiszra gondoltam), akkor hát a pálmafás napfényt hoztam el ide! :D Aloha! 

Na, szóval az eredeti recept szerint snidlinggel és kockasajttal készül, én most mozzarellával és sonkával töltöttem:

Hát milyen már egy jó kis vasárnapi ebéd desszert nélkül? Ugye, hogy nem az igazi! :D Bizony, már mindannyian friss bogyós gyümölcsös édességre vágyunk: epresre, málnásra meg feketeszedresre.. Jöhetne akár fagyiban vagy pohárkrémként, de lehetne granitaként a jó forró nyári napokon..

Na, vissza a földre, maradjunk a realitásnál, mert sajna ez most nem megvalósítható a bolygónk eme 4 évszakos oldalán, így nagy nehezen (közben nagyon szidva az időjárásért felelős személyt), de mégiscsak kiegyeztünk egy baromira csokis édességben, ami pillanatok alatt össze is dobható! 

Amióta tudom, hogy a bolti csokipuding nem más, mint keményítő és kakaópor (no meg némi E-... keveréke), azóta nem vásárolok ilyent, hanem itthon keverem ki és láss csodát, jóval finomabb puding lesz mindig a végeredmény! :D Mily meglepő?! :D Végülis csokis édességet is lehet nyáron kanalazgatni, legfeljebb beöltözve kiülünk a februári napsütésbe, napszemüveget teszünk és karibi zenét hallgatunk..:DDD

 Nem meglepő, hogy a 4 hónap hideg tél után már mindenki nagyon várja a tavaszt, ahogy én is! Talán túl korán kopogtatott be havazással a tél, ez volt idén a gond. A napokban írtam a csíráztatásról, nálam ez a tavaszvárás első jele. A kicsi csírák nekem a megújulást, az élet kezdetét jelentik.

Mivel olyan nagy sikere volt családom körében, ezért sorban áztattam a magokat, s egyszerre annyi csírám lett, hogy valamit kellett velük kezdeni. Hát így született a fent említett csíraburger receptje is! :D

Máskor is készült már hús nélkül fasírt, hiszen ez egy nagyon egyszerű, ezerféleképpen variálható étel, miért is ne lehetne csírákkal is dúsítani? Igaz, a csírákat legjobb nyersen fogyasztani, de ha túl sok van belőle, szerintem ez a csöppnyi sütés nem árt nekik! (Még mindig jobb, ha így hasznosítjuk, mintha pár nap után ki kellene dobni mindet!) 

Meg szeretném még jegyezni, hogy ezt is készíthetjük többféle zöldséggel, ami éppen van otthon, nem kell ragaszkodni az általam leírtakhoz! 

Nem is tudom, hogy mondjam, azaz írjam, de már megint egy olasz recepttel jövök! Ez van, nem tudom palástolni a talján gasztronómia iránt érzett imádatomat, nagyon sajnálom! :DDD Remélem, nem bánjátok! :D

Egyébiránt a mai leves mégsem igazán úgy készült, ahogy ők szeretik, mert a paradicsom elmaradt, de annál több zöldség, pesto és parmezán került bele, emiatt én úgy gondolom, nyugodtan nevezhetjük minestronénak. Sőt, Jamie-től még azt is tudom (:D), hogy az olaszok is minden tartományban másként készítik, s mindig az idénynek megfelelő zöldségeket használnak fel hozzá.

Ha marad otthon parmezánhéj, vagy megszáradt darabka parmezán, azt is nyugodtan belefőzhetjük, ettől csak jobb ízű lesz a leves! (Ezt meg Dolce Vitától tudom, akinél először láttam paradicsom nélküli minestronét.) Hát nézzük, mi került bele!

"Nedvesítsd meg a búzát, és a víz angyala megnyitja azt. Majd tedd a levegőre, és a levegő angyala átöleli. Azután hagyd, hogy reggeltől estig érje a nap, így a napfény angyala leszállhat reá." Ez az eljárás a csíráztatás.

Mostanában egyre többen fordítanak figyelmet az egészséges táplálkozásra, ami télen nem is olyan egyszerű friss gyümölcsök és zöldségek hiányában. Erre jó megoldást jelenthet az otthoni csíráztatás, ami igazán olcsó és nem is bonyolult vállalkozás. Esetleg egy csíráztató edényt kell megvásárolni, de sokan megoldják egy befőttes üvegben is!

Apropó, tudtátok, hogy már az ókori rómaiak is alkalmazták gyógyászati céllal az un. rügy-terápiát, amelyhez saját maguk állították elő a kis csírákat. Ők is tudták, hogy a csírákban más tápanyagok is vannak, mint a kis magocskákban, emiatt széleskörűbben alkalmazhatóak. Feljegyzések bizonyítják, hogy a kínaiak ie. 3000-ben már felismerték, hogy salaktalanítják a szervezetet és hatékonyan felszívódnak.

A csíráztatásnak most van itt az ideje, amikor már elfogyott az utolsó őszi zöldség és gyümölcs is és még pont nincs primőr egyikből sem. Fontos, hogy nem hizlal, ezért bármelyik diétába is beépíthető. A csíra maga az élet! :D

Most akkor nosztalgiázzunk egy kicsit! Aki járt már a csizma országában, az bizonyára emlékszik az Autogrillekben árult cipócskák fenséges ízére, a paradicsommal és mozzarellával vagy finom pármai sonkával és friss zöldségekkel megtöltött változatokra... De jó lenne most odautazni! :D

De ha már olyan gyakran nem lehet, amilyen gyakran én szeretném, így egy kis olasz hangulatot csempészhetünk a hétköznapokba. Ha mással nem, a finom friss ciabatta ízével. És ha egyszer kipróbáljuk, minden bizonnyal gyakran látott vendég lesz majd a konyhánkban. Elkészítése is annyira egyszerű, a titka a hosszú kelesztésben rejlik. Legalább 12 órán át kell kelnie, akkor lesz az íze az igazi! 

A recept pedig az igazi olasz-szakértőtől, Dolce Vitától származik. Én most friss zöldfűszereket is aprítottam bele. Természetesen bármi mással is variálhatjuk, el tudnám képzelni metélőhagymával, medvehagymával, akár olaj- vagy kapribogyóval is... Kísérletezgessünk csak bátran! 

Még mindig bírjátok a Valentin-napot?! Eddig szerettem, de már néha kezd csömöröm lenni tőle! Nem látni mást, csak szív-alakú ajándékokat gigantikus méretű lufikkal, mézédesen-csöpögősen cuppogó párokról készült fotókat és egyéb pénzkidobásra buzdító gagyi cukiságokat. Ne alacsonyítsuk már le a szerelem napját holmi giccskavalkáddal!

És ha nem a felesleges ajándékozásról szól ez a nap, akár még jól is érezhetjük magunkat! Egy jó vacsora mindenképpen kell, s a mára egy különleges desszert is dukál! Erre hoztam még egy last minute fehércsokis pohárkrémet. Maximum 20 perc alatt összedobható, ha van hozzá minden! (Rachel Allen készítette a Tv Paprika egyik adásában, innét a kiinduló recept.) Diszítéshez bármilyen más gyümölcsöt is használhatunk és a rózsavíz sem kötelező hozzávaló! 

" Nem lehet ok arra, hogy ne akarnék a hónom alá csapott kispárnámmal beállítani hozzád" /Vavyan Fable/

Nem tudom, nektek mi a véleményetek a Valentin napról? Lehet szeretni, lehet utálni, lehet a virágárusok legjobb napjának tartani, na de azért a szerelem mégiscsak megér egy ünnepet! Mi nők, nem feltétlenül ragaszkodunk a méregdrága csokoládékhoz és a virágcsokorhoz, bőven elég az is, ha egy jó vacsit rittyentetek nekünk eme neves napon! :D 

Persze, ez esetben a desszertet szívesen összedobjuk mellé! Erre hoztam ma egy nagyon jó és könnyen elkészíthető pohárkrémet! Többféle változatban lehet variálni, attól függ, mi a kiinduló íz: Gyümölcs, kávé, rózsavírágvíz, vagy bármilyen keleti ihletés is jöhet, amit mindannyian szeretünk! Nekem könnyű dolgom van, még nem sikerült olyan desszertet alkotni, amit a zuram meghagyott volna :D

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves

Nem terveztem mára hosszabb bejegyzést, de mivel nem szeretek elmaradni dolgokkal, emiatt úgy döntöttem, inkább külön megírom, hogy ismét díjat kaptam és megint 3 helyről is! Hobbychef , Epercsók és Mária voltak, akik megtiszteltek a fenti "Baráti ölelés" díjjal! Már kommenteltem is náluk, de ezúton is köszönöm nekik ezt az aranyos díjat!

A díj mottója egyébként, hogy: " Nincs még olyan jó blog, mint a Tiéd!"... Szóval ez is igazán megható! (elpirulás, szempillarezegtetés...)

Na, szóval akkor ennek szellemében én most továbbadom a következő blogoknak. Elnézést, hogy nem gasztroblogok lesznek, de akiknek közűlünk adnám, azok már mind megkapták! Így most az alábbiakra esett a választásom:

- Lukrécia, mert valóban az egészséges táplálkozás mellett az általunk használt kozmetikumokra is oda kellene figyelnünk!  

- Dekor és Mentha, mert tele van használható és jó lakberendezési- és egyéb ötletekkel.

- Egyszerűen NŐ, mert nála mindent megtalálható, ami a Nőket érdekli.

- Lélekhang, mert ő a barátnőm és szeretném, ha folytatná....

Most csak ennyi, és ajánlom figyelmetekbe a fenti blogokat, érdemes bekukkantani hozzájuk! További szép napot mindenkinek!

Kezdem megérteni azokat a barátaimat -már egyre többen vannak-, akiknek nincs tévéjük. Nem engedik be a családba a sok "szemetet", élén az idióta reklámokkal. Nálunk a fent nevezett isteni kekszecske rögtön átlényegült "omlósz" keksszé. (Hála a pösze kisfiús reklámnak-ha még valaki nem ismerné..:D)

Pedig ez egy igazán egyszerű és könnyen elkészíthető recept alapján készült, megbolondítva némi naranccsal és rizsliszttel, tehát kijárna neki a kellő tisztelet! :D Ha szív-alakú formával készítjük, lehet akár a Valentin nap egyik sztárja is! Sütésekor olyan mennyei narancs és kardamom illat terjeng a levegőben, hogy már emiatt is érdemes egyszer nekiállni!

Ráadásul ha túl nagy adagot gyúrtunk össze, le is fagyaszthatjuk a tésztát, de pár napot a hűtőben is pihizhet! Az alaprecept Belly konyhájából származik, ezért köszönet érte! Tényleg pont olyan omlós, amilyennek írta! Ajánlom mindenkinek!

A múltkoriban készült lekvároknál is már írtam, hogy én nem szeretek sem tartósítószert, sem pedig más mesterséges dolgot tenni az ételekbe. Tudom, néha nem lehet teljesen kiküszöbölni, de legalább próbáljuk meg használatukat a minimálisra csökkenteni.

Emiatt kerestem és találtam rá a múlkor a pektin, azaz a zselésítő készítésére Jókaja blogján. Rögtön neki is álltam, annyira megtetszett. Nem kell hozzá más, mint almahéj és csutka, esetleg ugyanez birsből. Mivel utóbbi már nem kapható, ezért nálam most csak az almáspite és az almachutney készítésekor fennmaradt héj és csutka játszott. Elgondolkodtam. Vajon más konyhai hulladékot is lehetne ilyen jól hasznosítani?

Aztán közben kiderült, Foodafok is velem egyidőben pektin gyártására adta a fejét és mivel ő valóban kíváló szakács és szakember, ezért nála el is olvashatjátok, mi is az a pektin és miben található. Nekem elég az, hogy zselésíteni és süríteni is lehet vele az ételeket, főként a lekvárok gyártásánál fogom majd gyakran használni. Az eljárás pedig végtelenül egyszerű:

Nem tudom, ettetek-e már sárgarépa-lekvárt? Nem? Hát eddig én sem, de ezután mindig fogok! Ez valami szenzációs lekvár lett, szinte semmi nem emlékeztet a sárgarépa ízére, olyan citrusos ízvilágú, ami leírhatatlan! Bár úgy emlékszem, gyerekkoromban is sokszor készítettek sárgarépa belecsempészésével narancsos italokat. (Gondolom, a gazdaságosság és a déligyümölcsök hiánya miatt!) Én akkor is imádtam, és ez most tényleg valami fenomenálisan finom lett, mindenkinek csak ajánlani tudom! 

A receptet egyébként Axinál találtam, de mivel diétásabbra szerettem volna, emiatt nem tettem bele annyi cukrot és kicsivel kevesebb kardamommal is megelégedtem, mert úgy éreztem, a friss kardamomnak elég erőteljes íze és illata is volt. Nem akartam, hogy túlságosan erőteljes legyen, hagytam a citrusosságot érvényesülni! 

 "Anyuuu, ez sokkal finomabb, mint amit a múltkor készítettél mogyoróból!" Nos, ha itthon ez volt az első reakció, akkor úgy gondoltam, megér egy bejegyzést a dolog! Ugyanis ez a nutella valóban mogyoró nélkül és mindenféle adalékok kihagyásával készült. És a fő alkotórész pedig-ne találgassatok, úgysem fogjátok kitalálni-az alma volt! :D 

Hát ennél egészségesebben már nem igazán lehetne házilag nutellát kreálni, azt gondolom! Az íze pedig tényleg hasonlít a múltkori nutelláéhoz, bár szerintem kell neki néhány nap, hogy az alma íze kissé a háttérbe tudjon vonulni! Nálunk nagyobbik leánykám a nutella-szakértő és szerinte az íze azonnal is finom volt (vagy csak ő volt nagyon éhes :D), de szerencsére készült annyi, hogy pár nap múlva is tudjuk majd kóstolgatni...

Néhány hete egyébként már készült nálunk igazi nutella is ( a receptet itt találjátok), de ezt az ötletet Jókaja oldalán találtam és tovább egészségesítettem még karobpor használatával. Akinek nincs, nyugodtan rakjon bele kakaóport! Igazán gyorsan elkészül, hát csapjunk a lecsóba, akarom mondani a nutellába::D

Hallelujah, hallelujah!! Nyuszikák, nyulacskák, nyuszkókák és nyuszómuszók figyelem!! :DDD Mint a mellékelt fotó is mutatja, hát végül megszületett első jépatojtám sok maxi-chilipaprikával!:D Igaz,hogy talán húsvétra lenne az igazi, de ez jelen esetben szülinapra készült!

A gyertyának alig maradt rajta hely, úgy tele lett a sárgarépának nevezett-és annak is indult-,kis piros paprikákkal :D Egyébként a receptet is a szülinapos családjától kaptam, az Ünnepi sütemények c. könyvből találták. (Ott csöppet kisebbek a répák!) Sebaj!

Nagy előnye viszont, hogy a torta teljesen lisztmentesen készült, így azt is mondhatjuk, hogy egészségesebb a hasonló társainál! Íze viszont fenomenális, nem volt szükség krémmel emelni az ízén, csak csokoládé-kabátot kapott és kész! A sárgarépákat nem kell megenni, elég csak díszként kezelni, ha valaki nem szeretne plusz-kalóriákat..:D 

Mogyorós répatorta:

Mostanra már 3 nagyon kedves blogtársamtól, Hobbychef-től, Trinity-től és Máriától a fenti díjat kaptam, amelyet ezúton is köszönök nekik!! A szabályok nála megtalálhatóak, azt ide nem írom be ismét! A lényeg, hogy a díjat hozzám hasonlóan kezdő bloggereknek kell továbbadnom, nem olyanoknak, akinek már több 100 követőjük van. Emiatt sokáig gondolkodtam, míg a választásom az alábbi blogokra esett:

- Select food

- Mézesélet

- Zsófakanál

Köszönöm még egyszer és a díjazottaknak ezúton is gratulálok!!

Más téma: Ígértem a facebook-oldalon, hogy az oldal kedvelői között sorsolni fogok pár üveg minilekvárt. Nos, a sorsolás megtörtént, így a kiválasztott: Tibor !!! Kérlek, jelentkezz az e-mail címemen, hogy a részleteket megbeszélhessük!! Köszönöm!!

Nos, ezek a kis gyönyörűségek életben még sokkal-sokkal szebbek voltak, mint a fotón! Ráadásuk egyik valóban nagyon kedvelt távoli unokatesóm apujának szülinapi partijára készültek, így a visszajelzésekből azt is tudom, hogy valóban finomak is lettek, nemcsak guszták!

A recept is tőle származik, a "Sütés nagy enciklopédiája" c. könyvből küldte át nekem. És mivel a tésztájának is igen jó lett az állaga, valószínűleg ezentúl én is gyakran fogom használni másfajta töltelékkel is akár. 

Mint a címben említettem, most 2-fajta készült belőle: olívabogyós és parajos-fetás változat született. El tudnám képzelni paradicsomos-mozzarellás, vagy akár zöldfűszeres- sajtkrémes variációját is... Majd legközelebb..