Nálunk a pogácsa mindig nyerő! Bármilyen és bármennyi készüljön is, még sosem maradt meg egy szem sem belőle...És ez a mostani igazán jóízűre sikeredett. Pedig amikor elmondtam, mit készülök beletenni, nem nyert nagy ovációt a rozmaring-túró párosa. Az egész a házi túró felhasználására indult, én pedig mindenképpen variálni akartam rajta kissé. Ha belegondolok, hogy régebben szinte szó szerint főztem meg egy receptből, és mára már majdnem bármit bármivel képes vagyok helyettesíteni.. Ez az igazi főzés élménye, azt hiszem. Elég ennyi a csacsogásból, jöjjön a recept:
Rozmaringos-túrós pogácsa:
Hozzávalók:
- 1 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 fél kk. cukor
- 70 dkg liszt (nálam fele rozs- és teljes kiőrlésű)
- 25 dkg vaj
- 30 dkg túró (lehet több is, akkor a tejföl legyen kevesebb)
- 2,5 dl tejföl (ez is házi a legjobb)
- 1 tojás
- 1-2 ek. só
- 1 szál rozmaring
- 1 tojás sárgája a kenéshez
Elkészítése:
Gyújtsuk be már reggel a kemencét! Hoppá, ha ez nincs, meg úgyis nagy macera, akkor először az 1 dl meleg tejben a kevés cukorral futtassuk fel az élesztőt. Amíg fut (nem értem, miért így mondják), addig a lisztet a vajjal morzsoljuk össze, tegyük bele a sót, a túrót, a felaprított rozmaringot. Ha az élesztő megkelt, azt is adjuk hozzá a tejföllel és a tojással együtt. Viszonylag lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett deszkán 1,5-2 ujjnyi vastagságúra nyújtsuk és szaggassuk ki. Helyezzük sütőpapírral bélelt tepsibe:
Meleg helyen pihenhetünk, meg persze a pogi is egy jó fél órát. Megkenjük tojássárgájával és mehet a kemencébe, vagy a sütőbe 200 fokon 20-25 percre.
Ha légkeveréses sütésre tettük, akkor 20 perc alatt készre sül. (A kemencében kb. 15 perc alatt majdnem megégtek.)
Főzelékek, krémlevesek mellé is tökéletes. Érződik rajta a túró és pár helyen a rozmaring is előbújik. Bár az illata sütéskor már érezhető volt, az íze mégsem tolakodó. Legközelebb zsályával is megpróbálom... :D Ehhez egy jó testes vörösbor, bogyós gyümölcsös ízvilággal, enyhén barrique felhanggal.. (jó-jó, csak majomkodom :D )
