Elöljáróban is el kell mondanom, hogy a fent nevezett étel, nem igazán az én érdemem, mert teljesen családi összefogásként készült. Ennyi mindent,amit egyetlen napra beterveztem (és nem először), nem is lehetett volna másként... Na, de mindig kellenek irányítók,nem igaz? :D…

Néhány napja már csücsültek a teraszon és várták felhasználásukat a kiásott torma-gyökerek. Nekünk pedig valamiért csak nem akaródzott nekiállni. Tavaly kisebb kudarcot vallottunk vele, miután tönkretette a jó erős aprítógépünket, mégiscsak kézzel kellett lereszelni. Most…

"De ő mááár evett belőőle, most én is akarook méég.. Miért csak ennyiii... Már megint elfogyott, ne mááá..."-ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el rendszeresen, ha kisleánykám a fenti sütit megsüti. Már olyannyira tökélyre fejlesztette, hogy akár be is…

Nagypapám egyik (volt neki néhány:D ) kedvenc mondása volt :"Ha adnak valamit, fogadd el,ha megütnek fuss el!" (valahogy így..) ,és hát ma pár dolgot tálcán kínált felém a természet. Elfogadtam...   Ugyanis, nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy november elején…

Régi emlékeimben él nagymamám, aki minden egyes családi összejövetelnél órákat állt a tűzhely mellett és nemcsak sokféle ételt,hanem legalább ugyanannyi desszertet is készített. A rá való emlékezés duplán aktuális, egyrészt ma van halottak napja, másrészt 2 napja lett…