Már megint egy olasz. Most süti formájában. És ha már olasz, legyen rusztikus is! Azóta terveztem ennek a sütinek a megsütését, amióta "kicsiszívem" egy cserediák-történetből kifolyólag elmehetett, majd hazajött Szicíliából egy jó táskányi házi biscottival, és hát persze cantuccini is volt közte. Annyira finom volt mindegyik, még az is, amelyikről elfeledkeztünk és csak több hét után találtunk rá valamelyik kamra-polcon... De sajna, mind elfogyott! A napokban nézegettem Trinity blogján, hogy ezt a fajta sütit is el lehet készíteni kicsit reformosan, nem ront az ízén, hát nekiálltam. Igaz, én fele mandula-fele mogyoróval készítettem és kevés mazsolát is csempésztem bele:
Mazsolás-mogyorós cantuccini:
Hozzávalók:
- kb. 30 dkg liszt (azért kb. mert ha nem finomlisztből készül, akkor elég 25 dkg)
- 15 dkg világos nádcukor/cukor
- 2 tojás
- 1 kk. sütőpor
- csipet só
- 2-3 dkg vaj
- 1-1 kk. fahéj és/vagy kardamom-por
- mandulaaroma néhány csepp
- 1 citrom vagy narancs reszelt héja (BIO!!)
- kb. 15 dkg mandula, mogyoró, kevés mazsola
Elkészítése:
A száraz hozzávalókat (liszt, só, sütőpor,fahéj, esetleg kardamom) elvegyítjük. Közben a sütőt 180-200 fokra előmelegítjük. A tojást a cukorral, majd a vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a reszelt narancs-ill. citromhéjat, majd apránként belekeverjük a lisztes egyveleget. A legvégén adjuk hozzá az aromát és a magokat.
Kemény tésztát kell kapnunk. 2 részre vesszük és lapos rudat formálva lisztezett tepsiben 25-30 percig sütjük. 1-2 perc hűlés után ujjnyi vastag darabokra vágjuk, majd még 7-8 percre visszatesszük a sütőbe. Akkor van kész, ha szép sötétsárgára sült. A kész cantuccini állaga is jó kemény, verekedni is lehet vele, de legrosszabb esetben kalapácsként is funkcionál :DDD. Mindenesetre óvatosan együk, ha a fogaink nem 100%-osak! :D
Ha nem eszegetjük folyton, akár 1,5-2 hónapig is eltartható. Jól záródó fémdobozban a legjobb.
