Mostanra remélhetőleg már mindenki kiheverte a hirtelen jött lehűlés okozta sokkot. Nekem már most hiányzik a nyár! :D Sovány vigaszként jöjjön akkor most megint egy "villámlekvár", ami ízében már keményen az őszt idézi. Mi más is lehetne akkor, mintsem a szőlőlekvár, aminek az alapanyagához mostanában mindenki könnyedén hozzájuthat.
Lehet a szőlőt többféleképpen is ízesíteni, de lehet akár csak úgy simán megfőzni is. Rendkívül jó ízű lekvár készülhet belőle, s bármilyen ízvilággal együtt párosítva csak még tovább fokozhatjuk az amúgy is markáns gasztro-élményt.
Egyébként a Levendulás Lekvárfőző Napon találkoztam először levendulás szőlőlekvárral, így örök hálám Papp Zoltáné, aki olyan isteni finoman készítette, hogy én is kedvet kaptam hozzá. Bár ő a nehezebb utat választotta, családi segítséggel előző este kimagoztak minden egyes szőlőszemet,hogy a szőlőhéj is benne maradjon.
Be kell valljam, én erre nem voltam képes. Emiatt inkább szőlőzselé lett a végeredmény, de nekem igazán bejön így is. Olyannyira, hogy per-pillanat nekem ez a kedvenc lekvárom. Hát lássuk:
Levendulás szőlőlekvár:
Hozzávalók:
- 5 kg kékszőlő (nálam Izabella)
- kb. 50-80 dkg nádcukor/cukor (én nem szeretem édesebben, de kóstolni kell!)
- pektin vagy agar-agar vagy 3 az 1-ben (ajánlott adagolás alapján!)
- pár szál levendulavirág vagy akár friss levendulaág
Elkészítés:
A szőlőt megmossuk és leszemezzük, majd a cukorral állni hagyjuk. (Ha nem ereszt elég levet, akkor kicsit összenyomhatjuk.) Feltesszük főni a levendulával, majd amikor már a szemek szétfőttek kissé (ez kb. fél óra), az egészet átpasszírozzuk.
Visszatesszük a tűzre és a pektinnel vagy a zselésítővel is összefőzzük, majd forrón steril üvegekbe merjük, 10 percre fejreállítjuk. Másnapig szárazdunsztoljuk. Szép fényes, kissé kocsonyás állagú zselés lekvár lett a végeredmény. Pont így akartam! :D